1. Új élet

Elég sok idő eltelt már ahhoz, hogy irjak és beszámoljak nektek, hogy milyen az életünk Afrikában. Érdekes életünk van itt. Nem láttam már tévét hónapok óta, még készüléket sem, sem rádió nem hallgatok igazán, sem újságot nem olvasok. A világ ?meghalt? számunkra. A missziónak van rádiója, de nem vágyódok arra, hogy hireket halljak. Ma megkérdezte valaki nem akarom-e, hogy ingyen megkapjam az időjárásjelentést SMS-ben, a telefonomon. Azt feleltem: én úgy fogadom az időjárást, ahogy jön. Itt most a nyári időszak kezdődik és gyakran esik az eső: két nap szép idő van, gyönyörű napsütés, aztán három-négy napig esik az eső. Mivel egy hegyen van a misszió néha gyakorlatilag ránktelepszik egy-egy felhő és ellep minket. Annyira megszokjuk az esőzést, hogy esőben is nyugodtan végezzük a dolgunkat. A hirek és a világ dolgai helyett olvassuk a Bibliát. Sokkal fontosabb nap-mint-nap arról értesülni, hogy mi Isten akarata az életünkkel és hogyan akar Ő vezetni minket. Naponta vannak istentiszteletek reggel és este: minden prédikáció egy gyöngyszem.
Hétről-hétre jönnek új emberek az egész világból, akiknek lelki sehitségre van szükségük: szenvedélybetegek, betegek stb. Ezeknek az embereknek a lelkéért igazi harc folyik, sokak élete változik meg, emberek újulnak meg lelkileg-testileg. Gyöyörű ezt látni. Megbarátkoztam egy fiúval, Thomas-nak hivják, szinesbőrű, de nem zulu. Annyira a kábitószer rabja volt, hogy a túladagolás miatt leállt a szive, elktrósokkal élesztették újra. Kész csoda, hogy még mindig él. Most már teljesen szabad és senki sem mondaná meg róla, hogy egykor szörnyű bűnök kötelékében élt. Boldogan mesélte el, milyen szabaditó hatása van annak, ha valaki elmegy és megvallja bűneit. Mostanában felhivják a rokonai és kérik, hogy imádkozzon értük. Ma találkoztam az édesapjával, aki eljött, hogy meglátogassa: látni lehetett rajta az örömet, hogy a fia új életben jár. Akiről azt gondolták, hogy már halott, most testileg-lelkileg új ember.
Sok mindenre tanit meg minket az Úr. Megtanúljuk lassan, hogy nem lehet úgy hitben járni, hogy közben idegeskedünk, stresszben élünk, aggodalmaskodunk. A missziónak talán a legnagyobb gyönyörüsége a békesség. Aki megtisztitja magát a bűntől, az békességet kap és békében él. Ezt a gyermekek is meg kell tanulják, tölűnk.
A gyermekeket engedelmességre tanitjuk. Bármit mondunk a válasz: igen apa, igen anya.
Érdekes, hogy ezek a dolgok nekünk ?keresztények? furcsán hangzanak, mig a pogány zuluknál is teljesen természetes. A férj a család feje és a feleség és a gyermekek engedelmességgel tartoznak. Egy keresztény féj pedig nem él vissza ezzel, mert ő is engedelmeskedik Urának. A zuluktól sokat lehet tanúlni: nyugodt emberek, nagyon érzékenyek és gyerekesek. Közöttük teljesen értem, mire érti az Úr Jézus, hogy ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, nem mehetünk be a mennyek országába.
Eleinte arra számitottam, hogy majd megmondják, hol segithetek a misszión, hol dolgozzak. Csak lassan jöttem rá, hogy Isten jelenlétében másképpen müködnek a dolgok, mint általában a világban. Itt nincs szervezés. Hihetetlen, hogy mégis, sőt éppen ezért minden nagyon jól müködik. A misszió nem egy szervezet, hanem élő szerv, orgánum és nem organizáció. Imádkozz és ahhol érzed, hogy szükség van rád, ott segits ? ezt tanácsolják.
Dolgozhattam volna az iskolánál, vagy a rádiónál, vagy valamilyen irodai munkát, most is, bármikor válthatnék. Egyik reggel azt olvastam a Lukács evangéliumából, hogy ?aki megalázza magát, azt felmagasztalom, aki pedig felmagasztalja magát azt megalázom?. Elmentem és jelenkeztem egy épitőtelepen. Egyszerű, emberileg megalázó munkát vállaltam. A kerezténység az alázattal kezdődik, de ezt mindenki maga kell megérezze és felvállalja.  Két nap múlva megkért az egyik misszionárius, hogy segisek neki a vizszerelésben. Ez az ember egy igazi apostol. Hétvégén egy olyan vidéken evangelizál, ahhol nincsenek már fehérek, kilötték, megölték őket. Először amikor voltam vele, előző este elmentem egy lelkigondozóhoz és minden bűnömöt megvallottam, ami még eszembe jutott, hogy készen legyek ?bármire?, akár a halálra is. Valahol itt kezdődik a misszió. Igazából erre vágytam, és hálás vagyok az Úrnak, hogy részem van ilyen élményekben.
A zuluk (akiket veszélyesnek gondolunk) mint szivacs a vizet, úgy szivják magukba az evangéliumot. Nem kell sokat prédikálni és nagy fázisokat hangoztatni, de mindent megjegyeznek, köszönik és állandóan ismételgetik. Prédikáció után szinte mindenki sorban áll, hogy megvallják a bűneiket és megtisztuljanak. Hét nyolc éves gyermekek kérik, hogy mehessenek és hirdethessék a környéken az evengéliumot. Ebből is látszik ezek az emberek nem játszanak az evangéliummal és a kereszténységgel. Sokan nagy távolságokat tesznek meg úttalan helyeken, hogy hallják az evangéliumot. A múlt vasárnap, amig a barátom a lelkigondozást végezte az istentisztelet után, én egy megtérő gyilkossal beszélgettem. Ültem mellette egy iskola udvarán egy hegyi falúban, és imádkoztam, hogy amit mondok, az az Úrtól legyen és megszabaduljon ez az ember a gonosz fogságából. Többször is hangsúlyozta, hogy ő egy veszélyes ember, de éreztem, hogy az evangélium teljesen meglágyitotta a szivét. Decemberben el akar jönni a misszióra egy hosszabb időre. Bárcsak kitartana az új életben.
Hétközben dolgozunk a misszión. Nagyszerű hivő emberekkel együtt dolgozni. Senki sem ideges, semmi nem veszi el a békességünket. Nincs határidő, nem is sietünk, habár sok a munka, de az Úr a munkának is Ura. Zulu fiatalok dolgoznak velünk. Figyelmesek, segitőkészek és hihetetlenül tisztelettudóak. Mivel idősebb vagyok mint ők, bácsinak neveznek (zuluúl bábá, angolul uncle). Elég sokat tanultam már zuluúl, habár nem könnyű nyelv.
A zuluk egész szertartást csinálnak a köszönésből: Találkozáskor azt mondják Sawobona (szaúbóná), ami szószerint azt jelenti: látlak. Erre azt válaszolod: Yebo sawobona - igen én is látlak. Mindig megkérdik ezután Unjani (undzsani), hogy vagy, mire a válasz Ngiapila (giápilá), ami azt jelenti: élek. Akkor megkérdezed: Wena, és te, mire rendszerint ő is azt feleli, hogy él, azaz Ngiapila. Egészen furcsa lehet az én nevem nekik, mert a-ti-la zuluúl azt jelent, ő mondta, itt. Dehát nekik is ilyen neveik vannak. Egyik fiút úgy hivják Mzingaye, ami azt jeleni: miatta áll a ház. Mivel első gyermek a családban az apja akkor épitett házat, amikor megszületett, aztán igy nevezte el.       
 A gyermekeknek is tetszik Afrika. Szilárd azt mondta, neki azért tetszik, mert van sok a gyik és a kaméleon. A kaméleonokat nagyon szereti. Ezek az állatkák váltják a szinüket. Ahova teszed őket, váltják a szinűket a környezethez képest. Remélem egy év alatt tanúlnak a gyermekek angolul, habár igazából nyelvkavalkád van itt. Nap, mint nap öt nyelvet használok. Otthon magyarul beszélünk, a román lányokkal, akik itt tanúlnak, románul, egyesekkel németül, másokkal angolul és egy kicsit zuluúl is. Kiváncsi vagyok mennyire tanúlok meg zuluúl egy év alatt.
Egyik ester arra kért Rebeka, hogy imádkozzak érte, hogy az ördög távozzon el a szivéből. Azóta esténként, megvallják a bűneiket és úgy fekszenek le. Mint lelkigondozó nem mondhatom el, hogy miket vallanak meg, de állithatom, hogy ilyen kicsin is, tudják, hogy mi a bűn, és örülök, hogy nem tartják magukban, hanem kidobják. Sokan vannak, akik azt állitják magukról, hogy részesültek a Szentlélek ajándékában, de nem félnek vétkezni és megtűrik magukban a bűnt: a Szent, tiszta és nincs köze a bűnhöz. Bárcsak megtanúlnánk igy élni. Emberileg lehetetlen, de Istennek lehetséges...
Mindenkinek azt kivánjuk, hogy ahogy az Úr munkálkodik az életünkben, úgy munkálkodjon a ti életetekben is, hogy tiszta szivvel keressétek Őt, mert, ?aki keres, az talál, aki zörget, annak megnyitatik.? ?Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?. Hagyjátok a világot és annak múlandó és becsapó dicsőségét, és keressétek Krisztust, aki megbocsátja bűneiteket (ha megvalljátok azokat), megtisztit és igazi és örök életet ad nektek.
Imádkozunk értetek és kérünk, hogy ti is imádkozzatok értünk. Az Úr legyen veletek. 
    
2. Pretoria
A hétvégén egy evangelizáción voltam Pretoriában. Nagyszerű élmény ilyen emberekkel együtt élni és együtt dolgozni. Több mint százan voltunk munkatársak. Nagy rendezvény volt, egy arénában tartottuk, Pretoria egyik külvárosában. Hideg volt, majd megfagytunk. Soha nem gondoltam, hogy Afrikában is tud ilyen hideg lenni. Van azonban olyan vidék is, ahol mindig van hó. Lenyűgöző milyen türelmesek az Afrikaiak. Órákat képesek űlni egy helyben és hallgatni a prédikációkat és bizonyságtételeket. A hideg kissé összehúzza őket, de kitartóak. Sok gyermek volt, gondolom a szomszédos nyomornegyedből, gyakorlatilag útcagyerekek, de állitom jobban viselkedtek és türelmesebbek, csendesebbek voltak, mint a mi ?jólnevelt? gyermekeink európában. Nem tudom mi teszi olyan nyugtalanná és türelmetlenné, stresszessé a mi gyermekeinket. Talán a túl sok tévézés és a szülők nyugtalan, állandóan rohanó életmódja.
Erlo Stegen, a misszió igazgatója prédikált, olyan egyszerűen, hogy szinte közhelyesnek tűnik. Sokat mesél, szinte hihetetlen, hogy mennyi történetet tud. Az egyik prédikációban Colgate-ről mesélt. William Colgate szegény, félárva gyermek volt, akinek az édesanyja ágyban fekvő beteg volt: ezért kellett korán, már gyermekkorában munkát vállalnia. Édesanyja a szivére helyezte, hogy keresse először Isten országát, és minden egyéb megadatik neki. Először a padlót takaritotta, de mivel hűséges és kitartó volt és minden munkát jól elvégezett, munkaadói előreléptették: a postát hordta szét az irodákban. Később titkár lett, aztán az egyik részleg menedzsere, mig végül átvette az egész gyárat és kicserélte a nevét Colgate-re. Mi csak a fogkrémet ismerjük, de a Cogate cél sok terméket gyárt. William Colgate akkor sem felejtette el ezt az igét: Keressétek először az Isten országát és az Ő igazságát..., amikor gazdag ember lett. Hitvalló keresztyénként halt meg. Colgate nem csak egy termék, aminek reklámot lehet csinálni, hanem egy bizonyságtétel, arról, hogy, aki Istent helyezi az életében az első helyre, azt az Úr megáldja, mert megigérte, hogy a többi is mind megadatik, mindenkinek annyi, amennyire éppen szüksége van.
Istentiszteletek után mindig megvendégeltük a jelenlévőket. Finom marhapaprikás volt egyik nap és csirkepaprikás a másik nap. Olyan volt mint az ötezer megvendégelése: maradt fölösleg is bőven. Jött egy idős ember, akinek egy golyóstoll volt az összes vagyona. Ezt akarta odaadni egy tál ételért. Természetesen kapott ingyen. De voltak gazdagok, farmerek és értelmiségiek is az evangelizáción. Sok lelkész volt jelen, kűlönböző gyülekezetekből. Többek között, ott volt az evangélikus püspök, akit úgy mutattak be, mint igazi példaképet a keresztyéneknek, az alázat és szolgálatkészség példaképe.
Hétvégén itthon a gyermekek évzárót tartottak az ovodában. A mi gyermekeink is ügyesen részvettek, énekeltek a többiekkel és énekeltek egy magyar éneket is. Aztán szépen bemutatkoztak angolúl.
Jó volt ennyit utazni (6oo km) és látni ezt a szép országot. Egyre jobban a szivenmhez nő. Hálás vagyok az Úrnak mindenért. Szebb dolog nem történhetet volna velünk, mint, hogy megismertük ezt a missziót és itt lehetünk most. Áldott legyen az Úr! 
3. Umbuso
Új munkatrársat kaptam. (Vizvezetéket szerelűnk). Umbusonak hivják, ami azt jelenti királyság. A zulu nevek mind jelentenek valamit. Umbuso 19 éves, tavaly decemberben felyezte be az iskolát. Azt mondta ma nekem, ha az Úr nem lett volna vele, most vagy halott lenne, vagy csavargó, vagy alkólista, vagy börtönben lenne. Ő az egyetlen keresztyén a családjában (heten vannak testvérek). Az édesanyja nem csak egyszerű szellemimádó, mint a zuluk nagyrésze, hanem varázslónő. Umbuso már gyermekkorában gyanús volt a szellemeknek, mert egész kis korában egy szellem éjszakánként kisértgette és folytogatta. Szülei hires varázslókhoz hordták, de semmi varázsszer nem használt. Már azt gondolta, hogy végez vele a démon, mikor kitalálták, hogy egy este helyet cseréltek a testvérével: azóta elhagyta őt ez a kisértés.
Itt afrikában, a varázslás és a szellemek, démonok jelenléte mindennapos dolgok. Európában is ott vannak ezek a gonosz lények, de sokkal rejtélyesebben, mint itt. Ott is van babona, átkok, horoszkop, stb, ami teljesen ellentmond az igazi keresztyén hitnek.
Később Umbuso elkezdett alkoholt fogyasztani, cigarettázni és kábitószerezni. Ebben az időben elhanyagolta az iskolát is, és nagyon rossz társaságba keveredett. Ha korábban nem is döntött még Isten mellett, sokszor érezte az Úr figyelmeztetését. Egy reggel arra ébredt, hogy nagyon kivánja az alkoholt. Akkor világosan érezte, hogy ha italhoz nyúl alkólistává válik, de ha még most megáll megszabadúl. Még nem volt gyakorló keresztyén, de kitartott. A zuluknak sok pogány szokásuk van, ahol rendszeresen, egészen hagyományszerűen fogyasztanak alkoholt. Ő az ilyen alkalmakon is megtagadta az alkohot.
Az Úr az iskolában is vele volt, mert sok hiányzás után, nekiállt tanúlni, és csodával határosan, a legjobb eredménnyel felyezte be az iskolát. Ez Délafrikában azt jelenti, hogy ösztöndijas lehet az egyetemen és tanúlhat tovább. Éppen akkor jött a misszióra, amikor az osztálytársai évzáró bulijukat tartották. Itt megtért és atadta az életét az Úrnak. Sokat imádkozott, hogy megtudja mi az Úr akarata az ő életével. Az Úr a következő igével beszélt hozzá: ?Ne gyüjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti és tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyüjtsetek magatoknak kincset a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly, sem a tolvajok nem pusztitják el a kincsedet... Mert ahol a te kincsed, ott van a te szived is.? Ebből megértette, hogy neki nem világi karrierre és az abból adódó javakra van szüksége, hanem az Úr elhivta az Ő szolgálatába. Neki szeretne szolgálni. Egyik éjszaka azt álmodta, hogy hazament és hirdette a falújában az evangéliumot, ezért az ővéi megölték. Ez az álom azonban nem volt ijesztő számára, hanem öröm töltötte el, hogy akár az életét is odaadhatja az Úrért. Hasonló korú fiatalok csak a szórakozásra gondolnak, egész nap csak a lányok járnak az eszükben. Jó látni, olyan fiatalokat, akiknek minden vágyuk az, hogy az Úrat szolgálják. Kiváltság ilyen emberekkel lenni együtt. Az Úr az ilyen életet minden bizonnyal gazdagon meg fogja áldani. Erre rengeteg példát látok itt. Akik teljes szivből az Úr mellett döntöttek, azoknak megvan az a kiváltságuk, hogy az Úr jelenlétében élhetnek, az Úr az ő öröműk és békességük. Én magam már sok mindent kipróbáltam, de nem tudok ennél szebb és gyönyörűbb dolgot elképzelni, mint hogy az Úrnak éljűnk, és ha meg is halunk (mert egyszer, előbb vagy utóbb mind meghalunk) az Úrnak haljunk meg. Szivem minden vágya, Pál apostolal együtt, hogy hátralévő életemet neki tetsző módon éljem, az Ő szolgálatában: ?éljek többé nem én, hanem éljen Krisztus bennem?. Bárcsak halálra és pusztulásra tudnám adni, eddigi életmódomat, bűneimet, hogy tiszta szivvel fogadjam Őt és lakhasson a szivembe. ?Mert nélküle semmit sem tudok cselekedni?. Bárcsak megdicsőülne az én életemben.
Az Úr legyen veletek.  
 
4. Hálaáldozat
Aki hálaadással áldozik, az dicsőit engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabaditását.  Zsolt 50, 23
Mindenért hálát adni: ez kereszténeknél természetes. Persze, hogy megköszönjük az Úrnak, ha valami adományban részesitett, a sok jót, az áldásokat. De az nem igazán áldozat, amit a fölöslegünkből adunk. Ábrahám valószinüleg sok juhot és marhát áldozott az Úrnak, amiről nem is ir a Szentirás, de a nagy áldozatról, a fia, Izsák áldozatáról emlitést tesz. Hálát áldozni: mit jelenthet ez? Megköszönni olyan dolgokat, ami nem igazán tetszik. Hálás és elégedett lenni olyan helyzetekben is, amikor látszólag a dolgok nem a javamra sűlnek el. Hálával áldozni: lemondani az akaratomról, elképzelésemről, vágyaimról, álmaimról, hogy tiszta szivvel, keserűség és zúgolódás nélkül fogadjam az Úr vezetését, az Ő döntését.
Bárcsak megtanúlnám ezt a leckét. Bárcsak begyakorolnám magamat ebbe a lelkigyakorlatba. Assziszi Ferenc mondta: aki magáról megfeledkezik, azaz háttérbe tudja helyezni magát, mások javára, az nyer örök életet. ?Aki ilyen úton jár? ? mondja az Úr, annak mutatom meg szabaditásomat.
Szabadság, szabadulás, szabaditás. Van athoszon egy kolostor, ahol a szerzetesek csak ezt az egy imát mormolják, akár egy életen keresztűl: Kürie eleiszon: Szabadits meg Uram. A világot régebben szabad és nem szabad részekre tagolták. De hol van a szabadság, mikor az ember annyi mindennek rabja? Az ördög, gúnyt űz belőlünk, azzal, hogy becsap és teletöm betejesületlen vágyakkal. Csak mondjuk, hogy ?legyen meg a te akaratod?, de szivűnk saját vágyaival van eltelve. Tagadd meg magad ? mondja az Úr és úgy kövess engem. Legtöbbször magunk vagyunk magunknak a legnagyobb ellenségünk. Mi magunk okozzuk magunknak a legtöbb gondot, fájdalmat és nyomorúságot: akár kárhozatba is vihetjük magunkat.
Áldozzunk hát hálával: mondjunk köszönetet az Úrnak mindenért, mindenért... Ez az út a keskeny út, és az út, maga az Úr.     
 
5. Ki a nagyobb?
 
Mindig örülök, ha szolgálhatok. Persze a szolgálat nem csak abból áll, hogy prédikálunk, beszélünk. A legnagyobb szolgálat az életünk, életmódunk, viselkedésünk, egész magatartásunk. Valaki itt azt mondta, mi mind igehirdetők vagyunk, ha nagyon muszály, akkor akár szánkkal is.
Megkértek, hogy tartsak egy reggeli áhitatot a tanárképzőben. Sok ige keringett az elmémben, régebbi prédikációim, de imádkoztam, hogy az Úr mutassa meg, hogy miről beszéljek. Nem tudom miért, de az Úr a Lukács 22, 24-27-et jelölte ki, ahol a tanitványok, arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közöttük. Érdekes, hogy az Úr nem fedi meg őket, hogy nagyok akarnak lenni. Nagy akarsz lenni a tanitványok körében és az Úr jelenlétében: ez jó dolog. De hogyan akarod ezt elérni?
Egyesek úgy akarnak nagyok lenni, hogy a másokat maguk alá gyúrják. Rosszat pletykálnak róluk, kibeszélik, elitélik. Közben azt bizonygatják, hogy ők jobbak, akár a képmutató farizeus, aki dicsekszik a vámszedővel szemben.
A világban igy lehet naggyá lenni. Én egy időben politikai karierről álmodtam, sőt egy évig tanultam is politológiát. Benne voltam a politikában is, mint RMDSz elnök és ismerem a politikai trükköket. Elhiteted az emberekkel, hogy értük küzdessz, közben pedig, csak a saját dicsőséged és érvényesülésed érdekel. (25. vers)
Legyetek nagyok ? az Úr is jóváhagyja, de másképpen, mint a világ teszi.
Aki nagy akar lenni, legyen olyan, mint a legkisebb. Az angol forditásban az áll, hogy: legyen olyan, mint a legfiatalabb.
Volt egy családban 12 gyermek. A szülők egy szombatom elmentek és meghagyták a legnagyobbnak, hogy mire hazajönnek, legyen megtakaritva az udvar. Mihelyt elmentek a legnagyobb hivta az utánna következőt és odaadta a seprüt, hogy ő takaritson. De az is hivta az utánna következő testvért és igy tettek, mig a legkisebbhez, a legfiatalabbhoz értek. Az szétnézett, de nem volt kitől elvárja, hogy sepregessen helyette, ezért elvégezte a munkát.
Légy olyan, mint a legfiatalabb. Ne keresd a kibuvókat, ne legyenek elvárásaid: tedd a dolgod.
Az eredeti (görög) szövegben a nuos szó áll. Első jelentése: Új. Ha nagy akarsz lenni, új ember kell, hogy legyél. Ahogy az Úr mondta Nikodémusnak, az öreg tanitómesternek: újjá kell születnetek.
A másik jelentése a szónak: friss. A világ is ezt várja el. Isten szolgái legyenek frissek. Ne legyen rajtuk semmi áporodottság, megrögzöttség, fásultság, hagyományosság, és sorolhatnám a lehangoló jelzőket.
Ahhoz, hogy nagy légy Krisztussal, az Ővéi körében, az Úr megújitó és felfrissitő erejére van szükséged. Hogy Benne légy és Ő tebenned. ?Mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni? Jn 15, 5
Mózes Izráel erős kezű vezetője volt és mégis azt irja róla a Szentirás, hogy a földön élő összes ember között, ő volt a legalázatosabb. 4 Móz 12, 3
Az Úr Jézus is ezt a példát mutatta egész földi életében. Azt mondta: tanuljátok meg tőlem, hogy szelid vagyok és alázatos szivű. Mt 11, 29
Az Úr azzal kezdte a szolgálatát, hogy a Jordánnál beállt a bűnösök és alázatosak sorába, ami annak idején szégyennek számitott. És azzal fejezte be, hogy meghalt a leggyalázatosabb halállal: kereszten, ami ismét a legmegalázóbb dolog volt az egész római birodalomban.
Nagy akarsz lenni? Jó, légy nagy, de tudd meg, hogy ennek ára van.
Richárd Wurmbrandot a legnagyobb románnak tüntették ki, és az egyik legismertebb keresztyén ma is, halála után, az egész világon. Amikor először bezárták, senki nem ismerte. Mire kijött a börtönből egész Románia felfigyelt rá. Zavarta a kommunistákat, hogy mennyire ismert lett, ezért ismét bezárták 6 évre. Mikor 1965-ben kiengedték, már az egész világ ismerte. Egyik szekus meg is jegyezte: Mi csináltunk hőst Wurmbrandból.
Volt idő, amikor ugyanazt az edényt használta az ételnek és a vécézésre. Évekig nem látta a napot, egyáltalán világosságot. Az Úr volt az ő világossága.
Légy nagy, kivánd ezt és törekedj erre, de másképpen, ahogy a világ teszi. Alázd meg magad, és légy kész megfizetni az árat. Kövesd az Urat. ?Mert mit használ az embernek ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall.? Mk 8, 36
Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos. Lk 16, 15b       
 
Az Úr áldaja meg az Ő igéjét az életetekben!

 

 
6. Charles David
 
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Rm 14, 7-8
 
Kezdem érteni mit jelent az Úrnak élni, és az Úrnak halni meg. Charles David jó példája, annak, hogy valaki az Úrnak hal meg. Negyvenhét éves volt, egy éve volt a misszión.
Előzőleg lázongó természetű ember, igazi hippi volt, aki ismerte a bűn minden szűrüségét. Motoros volt, gengszter, bandatag, alkohólista és kábitószerfűgő. A kábitószert nem csak fogyasztotta, hanem kereskedett is vele: része volt egy hábitószerforgalmazó hálózatnak. Többször volt már súlyos balesete, akár már régebben meghalhatott volna. Kétszer nősült, kétszer vált el. A családjának régi életében csak bosszúságot okozott.
Azért jött a misszióra, hogy rendbe szerdje az életét: megvalja bűneit és új életet kezdjen.
Megtérése után csatlakozott a TNT-hez (The Naked Truth = a csupasz valóság). Ez egy csopot, akik a káditószeresek és szenvedélybetegek között munkálkodik. Iskolákba és egyetemekre járnak, hogy figyelmeztessék és evangelizálják a fiatalokat. Charlesnak volt mit mondania a kabitószerről és sok fiatalt figyelmeztetett a veszélyre. Bizonyságtételére megtértek emberek és elhagyták a drogozást.
Hétközben az asztalos mühelyben dolgozott: szelid, csendes ember lett belőlle. Az istentiszteletek előtt korán szeretett az imaterembe menni, hogy csendben, imádkozva készüljön az ige hallgatására. Ebéd után mindig bevonult a szobájába és imádkozott.
Hat hónappal ezelőtt, azt mondta az egyik misszionáriusnak, hogy ő úgy érzi, hogy csak egy fél évet fog élni, és kell készüljön az eltávozásra. Néhány nappal ezelőtt ismét azt mondta, hogy úgy érzi, hogy az Úr mensokára haza fogja vinni, magához. Akkor megkérdezte a misszionárius: Charles kész vagy? Azt felelte: kész vagyok. Minden bűnömet, mindent, ami elválasztott az Úrtól, világosságra hoztam, megvalottam. Az Úr megmosott az Ő vérében: tiszta vagyok. Bűneim meg vannak bocsátva.
Egyik nap rosszul érezte magát, lepihent és este azt mondta, hogy egész nap azon gondolkozott, hogy van-e még valami, amit nem vallott meg, ami még elválasztja az Úrtól. Este még beszéletett egy lelkigondozóval, két lapot tele irt bibliai igékkel, imádkozott és lefeküdt. Reggel már nem volt tudatánál. Délfele bevitték a korházba. A korházban a lélekzete egyre gyengébb lett. Ekkor felhivták a misszió igazgatóját, aki szokott imákozni betegekért és sokan meggyógyulnak. Ő imádkozott Charlesért, hogy az Úr gyógyitsa meg, de az ima végén azt mondta: ?ne úgy legyen, ahogy mi akarjuk, hanem, ahogy Te?. Mikor befejezte az imát, Charles megszünt lélegeznik: eltávozott. Békében, megbékélve Istennel távozott el. Kiderült, hogy egy tumor volt a kisagyán, ami az agyat felemésztette.
Milyen csodálatos kegyelem. Egy ember, aki szinte egész életében lázongott Isten ellen, bűnben élt, a sátánnak szolgált, élete utolsó évében az Úrral élhetett. Rendbe tehette az életét, beállhatott az Úr munkájába. Olyan volt mint azok a munkások, akik az utolsó órában álltak be dolgozni az Úr szőlőjébe. Az Úr olyan jó, hogy neki is ugyanannyit ad fizetségűl, mint azoknak, akik egész nap, egész életükben doloztak és fáradoztak.
A temetésén az igehirdető az János 1o, 1o alpján beszélt: ?A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztitson: én azért jöttem (mondja az Úr Jézus), hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek?.
Az ördög egy életen át, tönkretette, kirabolta, pusztitotta ezt az embert, de az Úr új életet adott neki, még mielőtt magához vette. Milyen igaz az az ige: ?Az Úr nem kivánja a bűnös ember halálát (és kárhozatát), hanem azt, hogy megtérjen és éljen, (örök élete legyen). Ez 33, 11
Charles nem csak utolsó évében, hanem halálában is az Urat szolgálta. A családja, akik Fokvárosból jöttek, hogy eltemessék itt a misszión, megerősödtek lélekben. A huga tudta, hogy Charles mennyit imádkozott érte, ezért most átadta az életét az Úrnak. A bátyja régebben húsz éven át misszionárius volt, de megtorpant a hitében. Most azt mondta, hogy újra akarja kezdeni az életét és az Úrnak akar ismét szolgálni. Ilyen gyász, ilyen temetés. A napokban olvastam Bálám történetét, amikor azt mondja ez a próféta Isten népéről: ?Bárcsak úgy halnék meg, mint ez igazak, és lenne végem olyan, mint az övék!? 4Móz 23,1o
Mindannyiunknak el kell távoznunk, és meg kell állnunk Isten itélőszéke előtt. Nem mindegy hogyan távozunk, hogyan készülünk erre a pillanatra.
Egy királynak volt egy bolondja, akit a király nagyon szeretett, mert jó bolondnak tartotta. Csináltatott neki egy arany jogart, de mikor átadta, meghagyta, ha találkozik egy nálánál is nagyobb bolonddal, át kell adja annak a jogart. A bolond - mert őszinte ember volt ? beleegyezett ebbe. Később a király megbetegedett és érezte, hogy nem sok ideje van, ezért elbúcsuzott embereitől. Ágyához hivatta a bolondot is, de nem akarta egyenessen megmondani, hogy miért tette, ezért azt mondta neki, hogy nagy utazásra fog menni, azért kell elbúcsuzzon. Olyan nagy utazás lesz ez, hogy már vissza sem fog jönni.
Ekkor a bolond azt mondta, hogy ha tényleg ilyen nagy és fontos utazás ez, akkor a király biztos jól fekészült az utazásra. Sajnos nem - felelte a király ? túl lefoglaltak a királyi teendőim, a hatalom, a gazdagság, a munka és miegyéb. Ekkor fogta a bolond az aranyjogart és átadta a királynak, mert ezt mondta: - Ha te ilyen nagy és fontos útra mész és nem készitetted ezt elő, náladnál nagyobb bolondot nem fogok soha találni.
Charles nem volt egy ostoba ember: a nap 24-ik órájában megragadta Isten kegyelmét, elhagyta a bűnt és új életben járt. Igy vált figyelmeztetéssé és bátoritássá sokak számára.
Példája legyen áldássá számunkra!          
 
7. Munkatárs
 
A hét elején találkozó volt a misszió munkatársainak. Három napig voltunk együtt. Fantasztikus érzés volt, több mint száz olyan emberrel lenni együtt, akik teljes szivvel az Úrnak élnek és szolgálnak. Úgy éreztem vibrál a levegő. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy velük lehetek. Sokan vannak a misszión, akik évek óta itt élnek és mégsem tartoznak a munkatársak köréhez.
A múlt héten egy nap megállitott a misszió igazgatója, Erlo bácsi, és közölte velem, hogy nekem a munkatársak körében van a helyem, munkatársnak tekint. Az első alkalom után, mégis annyira méltatlannak tartottam, hogy ott vagyok, hogy odamentem hozzá és ismét megkérdeztem: itt van nekem a helyen, jöhetek továbbra is? Azt mondta menjek el reggel hozzá és még beszélgetünk, ő addig imádkozik. Reggel már nem volt otthon, de üzenetet hagyott, hogy továbbra is mehetek az együttlétekre: munkatárs vagyok. Itt a misszión ez a legnagyobb kitüntetés és a munkatársaknak van a legnagyobb felelőségük is, elsősorban az életmódjuk és családjuk szempontjából. Nem kell ehhez sem képzés, sem diploma, csak tiszta sziv, és hogy szeresd az Urat, és légy hajlandó szolgálni Őt.
A reggeli hitat után kihivott Erlo bácsi magához és bemutatott, mint új munkatársat. 
Az ebédnél megkérdezte, nem akarok-e én is felszólalni, elmesélni, hogy ismertem meg a missziót és hogy vezetett az Úr, hogy csatlakozzak a misszióhoz.
Elmeséltem, hogy az Úr már kora gyermekkoromban kezdett munkálkodni az életemben. Már gyermekkoromban sokat szolgáltam barátaim körében, öregotthonban: az Úr használt. De teológia sok kételyt támasztott bennem. Liberális gondolkodás, filozáfiák, pszihológia, minden összevegyűt bennem és meglankadt a hitem. Olyan emberekkel keveredtem össze, akik nem ismerték és nem szerették az Urat. Első házasságom is vállásal végződött.
Az Úr átsegitett ezeken a nehéz időszakokon, de egyre tudatosabb lett számomra, hogy valami nincs rendbe velem. Tudtam, hogy gyermekkoromban csodálatos kapcsolatom volt az Úrral és Ő használt és most, hiába vagyok lelkész, nem érzem, hogy eszköz vagyok az Ő kezében: életem és szolgálatom nincs hatással az emberekre.
2oo7 elején éreztem, hogy valami változás történik az életemben. A János evangéliumának a 3 részével kezdtem az évet, ahol azt mondja az Úr Jézus az idős Nikodémusnak, aki teológus volt, mint én: ?Bizony, bizony monom néked, ha valaki nem születik ujjonnan, nem láthatja meg az Isten országát.? János 3, 4  A 8-ik vers pedig igy szól: ?A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy: igy van mindenki, aki a Lélektől született.?
De nem csak vártam erre, hanem teljes szivből vágytam is és imádkoztam, hogy az Úr mutassa meg az utat. Éreztem, hogy valami hiányzik az életemből és a szolgálatomból, de nem tudtam, hogy mi az. Olvastam lelki ébredésekről, de szerettem volna élőben is látni, hogyan történnek ezek a dolgok. Sokszor, amikor kimentem délutánonként a tanyánkra, imádkoztam és kitártam a szivemet. Egy alkalomra pontosan emlékszek, amikor azt mondtam: mutasd meg uram az útat és bármibe is kerül én követlek, csak érezzem a Te munkádat, a Te jelenlétedet. Nem sokkal ez után jött el hozzánk Piri néni, és megkért, hogy imádkozzak érte, mert hosszú útra megy, Afrikába. Tanácsot is kért tőlem, hogy jó-e, hogy megy. Éppen akkoriban olvastam egy könyvet, amiben emlités volt arról, hogy Afrikában lelki ébredés van. Azt mondtam Piri néninek, hogy ha ott, ahova megy lelki ébredés van, jó, hogy megy, és én is el akarok menni, ha lessz rá lehetőség. Egy hét múlva telefonált és közölte, hogy ha akarok elmehetek én is.
Nem volt könnyű összegyűjteni a pénzt, megszerezni a vizumot és rászánni magunkat a repülésre, de az Úr, mindenben velünk volt.
Amikor már itt voltunk a misszión, csupa szem és fűl voltam, hogy halljam és lássam, mit is jelent az ébredés. Már első este éreztem: itt minden más. Ezt a békességet, amit itt tapasztaltam, még sehol eddig nem éreztem. A másik dolog, ami feltűnt, az a prédikációk ereje. Óhajtottam magamnak ezt az erőt, de nem tudtam miben áll, honnan ered. Én legtöbbször langymatag voltam: volt is mondanivalóm, meg nem is. Nem volt erőm.
Először itt halottam a bűnvallás fontosságáról: hogy meg kell tisztitanom magamat: ez az újjászületés, az igazi új élet. Nem volt könnyű, de összeirtam az összes bűneimet, és egy este elmentem és megvallottam. Azonnal éreztem, hogy új erő aradt belém. Amikor visszatértünk Románikába, a prédikációm és egész életem megváltozott. Az Úr ismét tudott használni.
Igy szeretnék tovább élni, ezzel az új élettel és erővel.
Egyre jobban tudatosodott bennem, hogy szükségem van még erősödésre, hogy vissza kell jöjjek Afrikába. Imádkoztam és az Úr azt mutatta, hogy szükségem van felkészülésre. Pál apostol, miután megtért, visszavonult két évre Arábiába, mielőtt elkezdte a szolgálatát. Nekem is szükségem van visszavonulásra, erősödésre.  
Azt gondoltam eljövök Afrikába, és majd egy év múlva eldöntöm, hogy mit kezdek az életemmel. Egy este hazafelé tartottunk egy istentiszteletről, amikor Szilárd fiúnk azt mondta: apa igérd meg, ha visszajövünk Afrikából nem Simonyiba, hanem Voitegre költözünk. Nagyon meglepett, mert addig nem beszéltünk erről. Azt mondtam, hogy nem igérhetem meg, de ő imádkozhat. Egy néhány percig csendben volt, aztán azt mondta: imádkoztam.
Egy hónappal, hogy elútaztunk, világosan hallottam az Úr szavát, hogy hagyjam a régi életemet, mindennel együtt, és kezdjek újat: csatlakozzak a misszióhoz. Igy már augusztusban Voitegen is laktunk.
Örülök, hogy megismertem ezt a missziót, és nagy kiváltsg számomra, hogy ilyen helyen, ilyen emberek között lehetek. Csodálatos, ahogy az Úr munkálkodik az életünkben. Bárcsak hűségeseknek bizonyulnánk és megbizhatóknak, hogy ne engedjünk semmi bűnt uralkodni tagjainkon, hanem szánjuk oda az életünket teljesen Neki.
Nagy kiváltság munkatársnak lenni, de hatalmas felelőség is.  
Olvassátok el a Róma 6, 3-13-at
 
         
8. Farmerek
 
A hétvégét egy farmon töltöttük, a missziótól mintegy 1oo kilóméterre. Kűlönös ember ez az Erlo bácsi. Annyira elfoglalt, hogy sokszor hetekig kell hozzá járni, amig lehet vele beszélni, és mégis gondja van annyi emberre. Ránk is gondolt és mielőtt még elútazott Kongóba, megszervezte nekünk ezt a hétvégét. Egy idős ember (7o éves) Robert bácsi vitt el.
Útközben bementünk meglátogatni munkatársakat egy nagy bevásárlóközpontban. Az üzlet tulajdonosa ott sürgött-forgott egyenruhában a kirakatok között és közben beszélgetett az emberekkel. Azt mondta, neki azért tetszik ez az életmód, mert sokan járnak az üzletében és hirdetheti nekik az evangéliumot, és a jövedelmet is az evangélium terjesztésére használják. A testvére is vele dolgozik az üzletben, ő is evangelizál. Nem olyan rég hasba lötték, sokáig volt korházban, de most már jól van. A napokban ismét rablók támadták meg az üzletet, és a biztonsági kamerák felvételein látni lehet, ahogy a revorvert a fejéhez tartják, de az egyik elárusitó nő volt olyan bátor, hogy kiosont és telefonon hivta a rendőrséget. Üldözték a rablókat, azok szétszaladtak és az egyik egy árkba beugrott és meg is halt. Amikor leértek hozzá a rendőrök, éppen akkor csörgött a telefonja, a rendőr felvette, és mintha a rabló lenne, jajgatva kérte a társait jöjjenek érte, mert meg van sérülve. Amikor jöttek, a többieket is elfogták. Az üzlet tulajdonosa megmutatta a kezét: az egyik úját ellötték, amikor egyszer vitte a pénzt a bankba.
Egy másik ismerősünk régebben a tanárok fizetését hordta szét a környéken. Noha az iroda golyóálló üveggel volt ellátva, a rablók addig lötték gépfegyverrel az üveget, amig az kilyukadt. Addig a páncélszekrény mögé rejtőztek el bent. Onnan hátulról egyezet meg a rablókkal, hogy a kis lyukon kiadogatja nekik a pénzt. Ott is, az egyik rabló, menekülés közben egy hegyoldalról leugrott és meghalt.
Van egy özvegyasszony a misszión, aki virágokkal foglalkozik. Régebben ők is ezen a környéken éltek, üzletjük volt. Egy este, amikor a pénzt számolták, elaludta a villany. Mire újra megjött az áram, a rablók már bent voltak a házban. A férjét lelötték és a pénzt elvitték. Csoda, hogy a nő életben maradt.
Megkérdeztem Robert bácsit, volt-e már életveszélyben. Elmesélte, hogy egyszer be akart menni egy útszéli üzletbe, amit éppen akkor raboltak ki. A rablók éppen kifelé tartottak kezükben a fegyverekkel és a zsákmánnyal. Az egyik bandita rátartotta a revorvert és valószinüleg löni akart. Csak annyit mondott Robert bácsi: Úr Jézus segits meg. Ekkor lehanyatlott a fegyver és a tolvajok elszaladtak. Ez a Robert bácsi már egy repülő szerencsétlenséget is túlélt. Ködben le akartak szállni itt a misszión, és mire észrevették magukat kb. 2oo km/h sebességgel berepültek az erdőbe a fák közé. Ez majdnem 3o évvel ezelőtt történt, de Robert bácsi már akkor kész volt találkozni az Úrral. Ez az ember nem csak készül, hanem vágyik is arra, hogy egykor az Úrral legyen. Olyan nekünk, mint egy jó nagytata: a gyermekek is nagyon szeretik.
Joostenék, a farmerek, nagyon kedvesen fogadtak. Cukornádat termelnek 14o hektáron, de ez kevés ahhoz, hogy fenntarthassák a farmot, ezért a két másik testvérével 1 hektáron, melegágyakban paradicsomot termelnek. Két testvérük pedig a misszión él.
Ezek az emberek már ötven éve, állandóan fogadnak vendégeket: több száz embert is. Házigazdánk is azt mondta: nem a farm a lényeg (pedig gyönyörű farmjuk van). A farm csak arra való, hogy megéljünk és legyen pénzünk az evangélium hirdetésére.
Nehéz élet a farmerek élete. A környező szomszédokat már megtámadták. Egyik családban megölték a férjet, a másikban pedig éjszaka a férfit is és az asszonyt is baseball ütőkkel verték fejbe. Mindketten nyomorékok azóta. Mindenkinek kutyái vannak, fegyverek, villanykerittés és őrök a nap 24 órájában. De ennek ellenére, csak az Úr tud megvédeni a rablók ellen. Akár hányszor elindulunk az autóval imádkozunk. Otthon, Európában csak a balesetekre gondolunk, de itt bármi előfordulhat. És mégis biztonságban vagyunk, mert velünk van az Úr.
Ezektől az emberektől lehet tanúlni istenfélelmet és hitet: hogy mindent az Úrra bizzunk, és ne a saját erőnkre és bölcsességünkre hagyatkozzunk.
A házigazdánk 5o éves ember volt, de amikor megjelent az édesapja: egy kicsi szelid öreg ember, mindent megtett, hogy tisztelje és kedvében járjon. Bármit mondott az apa, azt válaszolta a fia: igen apa. Csodálatos látni, milyen az amikor generációk Istent félve és tisztelve nőnek fel. Ezt látják és ezt tanúlják a gyermekek is. Amig nem mondta az idős bácsi (kb. 85 éves), hogy elmehetnek az asztaltól, senki sem állt fel. De ő sem él vissza ezzel a tiszelettel: szelid mint egy bárány.
A farmon van egy imaház, ahova összejönnek a környékbeli zuluk. Ez az idős ember is azzal kezdi a vasárnapot, hogy kis teherautójával bejárja a vidéket és beszállitja azokat, akik istentiszteletre akarnak menni, prédikál nekik, a felesége a gyermekeket tanitja a bibliai történetekre, lelkigondozza őket, megebédelnek és hazaszállitja őket.
Az a megtiszteltetés ért, hogy én prédikálhattam. A szántóföldben rejtett kincsről beszéltem.  Máté 13,44-46 Németűl prédikáltam és a bácsi forditotta zulura.
Csak egy gondolatot emelek ki a prédikációból. Az Úr gazdaggá akar tenni. Olyan kincset ad, aminek nem vesz el az értéke: kincsünk lesz a mennyben. Amivel fizethetünk érte, az az elrontott, bűnös életünk. Feladhatjuk, sőt fell kell adnunk a régit, elhozni, lerakni bűneinket, és az Úr gazdagon megjutalmaz ezért.
Hihetetlenűl egyszerű és csodálatos az evangélium. De mit használ, ha nem élünk vele. Elmegyünk a kincs mellett, vagy eladjuk, elherdáljuk azt. Vagy hagyjuk, hogy az Úr drága vére megtisztitson, vagy lábbal tipotjuk azt.   
?Szeret az Úr, azért mincs még végünk, Mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!? Siralmak 3, 22-23
9. Kevésre van szükség, valójában csak egyre. Lukács 1o, 42a  
 
Igaz ez a beszéd és teljes elfogadásra méltó, ahogy Pál apostol mondja. Valóban nem sok mindenre van az embernek szüksége. Régebben azt gondoltam, hogy föltétlen szükség van autóra, házra, jól fölszerelt konyhára (mosógég, mikrósütő, aragáz stb., nem is beszélve a tévéről, DVD-ről), a gyerekeknek biciklire, filmekre, sok játékra. Mindezek nélkül is, sőt ezek nélkül, nagyon is boldogok lehetünk. Egy kis kunyhóban lakunk, nehéz lenne megmondani hány négyzetméter, mert kerek. Vannak ágyaink, egy kis asztalunk, székek, egy konyhaszekrény egy ruhásszekrény, mosogatókagyló és egy kis WC és fürdőszoba, meleg viz nélkül. Semmiben sem szűkölködünk. Van egy kis rezsónk, egy vizforraló: finom ételeket szoktunk csinálni, ha nem akarunk az ebédlőben enni. Ma reggel például puliszkát föztünk és tejjel utánna pedig finom sajtos kolbásszal ettük. Ha fürödni akarunk a fiúk a fiúszállóra a lányok a lányszállóra mennek: ott van mindig melegviz. Nekünk is lenne meleg vizünk, de kifogyott a gázpalackunk és nem akarunk erre költeni. Ezáltal is új kapcsolatokat létesittünk, hogy átjárunk a fiatalok közé. Kaptunk egy kis rádiót, hallgathatnánk a misszió rádióját, de nem igényeljük; többet ér a csend. Hétfön fogják közvetiteni az interjut, amit a napokban velem készitettek. A német nyelvű adásba kerül be: azt lehet, hogy meghallgatom. Kaptunk CD-ket, zenét és filmeket, de rájöttünk, hogy erre sincs szükségünk. Bármennyire keresztyén dolgok, Billy Graham és mások, mi sokkal többet kapunk élőben: csak csendben kell maradnunk. Teljes szivemből sajnálom azokat a keresztyéneket, akik állandóan keresnek: könyveket olvasnak halomra, filmeket néznek, prédikációkat hallgatnak, de ezáltal sehova sem jutnak, egy arasszal sem jutnak előbbre az Úrral.
A gyermekeinknek nem sok játékot hoztunk magunkal. Egy, két baba, mackók és egy néhány kisautó. Ezekből vállogattak ki, és küldték el a lányokkal az árva gyermekeknek. Arról szó sincs, hogy játékokat vásároljunk. De érdekes, hogy el tudnak játszani a természetben. A kaméleonok a kedvenceik. A zuluk félnek a kaméleonoktól, de a mi gyermekeink sokszor a fejük tetejére is felrakják őket. A napokban találtunk egy kis madarat és épp az eső előtt behoztuk a házunba. Egész ejjel muzsikált. Mikor két nap múlva kitettük, már jó idő volt. Feltettük a házunk előtt lévő fára, jött az anyukája és addig táplálta, hogy megerősödött, aztán mindketten eltűntek. Egyik nap két kis vadkacsa jelent meg az ajtónkban. Szinte hihetetlen, mintha az Úr küldte volna őket. Nagy öröm volt a gyermekeknek. Néhány napig tartottuk, etettük őket, majd levittük őket a tóra.
Összefognak a gyermekek minden csigát, sáskát, pillangókat. Fából csinálnak nyilpuskát, repülőt. Mászkálnak a fákra. Szilárd egy nap úgy jött haza, hogy ki volt kenve az arca sárral, mint a harcos zuluknak. Sok barátjuk van. A gyermekeknek nem kell sok szó, hogy megértsék egymást.
Ha megkérnek vezetek, de nem hiányzik az autó. Jelentkeztem egy szervezetnél, akik segélyeket hordanak árváknak és rászorulóknak, nekik szükségük van soförre kamionra. Ha kell szivesen segitek. Itt jobb oldalon van a kormány, de hamar meg lehet szokni, csak a letérőknél kell jobban figyelni.
Ha nem muszály nem megyünk ki a misszióról. Van üzlet és nagyon sok mindent lehet vásárolni. Kell vigyázzunk az alakunkra. Finom ételek, sok gyümölcs, finom sütemények vannak. Minden olcsó. Én kezdtem elhizni, ezért este ismét sportolok egy keveset (fekvőtámaszok, stb), reggel pedig ötkor kelek, imádkozok, hatig szaladok, utánna pedig egy órát bibliaolvasással és imádsággal töltök. Hétkor kezdjük a munkát és szeretek ott lenni időben, mert ott is imával kezdünk. Egy lelkészt vagy püspököt sem hallottam ilyen gyönyörűen imádkozni, mint ahogy imádkozik a vizszerelő testvérem. Egy hatalmas ember, több mint két méter magas, de olyan szelid, alázatos és egyszerű, mint egy kicsi gyermek.
Mindig imádkozunk. Soha nem megyünk ki a kunyhóból, úgy hogy ne imádkozzunk. Sokszor, annélkül, hogy mondanánk a gyermekek imádkoznak, teljesen szabadon. Munka közben is sokszor imádkozok. Ha néha úgy érzem, hogy kisérteni akar a Sátán, csak egy gondolattal is, azt mondom: szeretlek Úr Jézus, tisztitsd meg a gondolataimat. Igy a kisértések is arra szolgálnak, hogy erősödjön a kapcsolatom az Úrral. Sokszor úgy érzem, az Úr Jézus felfed nekem titkokat. Emberileg sok minden lehetetlen, de Istennek semmi sem lehetetlen. Diadalmaskodni a bűn felett, csak az Úrnak élni: lehetséges. Hihetetlen, de egyre jobban érzem, igenis lehetséges. Nem is akarok mást. Nem is érdekel semmi más: csak az Úrral lenni, vele élni. Csak azt bánom, hogy olyan sok idő eltelt az életemből, hogy nem igy éltem. Milyen más lett volna minden. De milyen csodálatos kegyelem, hogy az Úr új esélyt adott. Bárcsak nőne és mélyülne ez az érzés az életemben. Ülni az Úr lábánál és tanúlni töle. Egy szót sem szólni, csak hallgatni az Ő szelid hangját, beszédét, amiben élet van. Vele járni, felolvadni az Ő jelenlétében. Benne élni, hogy Ő éljen bennem.
Meghalni, magamnak. Régebben ambiciózus ember voltam. Mindig voltak terveim, tudtam mit akarok és hogyan valósitsam meg. Ennek vége. Sokszor, amikor a múltamon elmélkedem, olyan furcsa érzésem van, mintha egy idegen életére gondolnék vissza: ez voltam én? Hogy lehettem olyan balga? Nem tervezek semmit. Nem az a fontos mit akarok én. Csak annyit akarok: legyen meg az Úr akarata.
Szeretem az Úr Jézust, mindennél jobban. Ez az érzés tölti be egész lényemet. Szertném Őt egyre jobban megismerni és megtapasztalni: találkozni vele a legintenzivebb formában. És azt szeretném, hogy megdicsőüljön az életemben. Ami én vagyok, az nem hogy kicsi legyen, ahogy keresztelő János mondta, hanem, ahogy Pál mondja: Krisztussal együtt keresztre vagyok feszitve. Annyira szeretni az Urat, hogy meghaljak vele. Nem csak kész lenni, ahogy Péter, hanem tényleg: meghalni és feltámadni. ?Többő tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten fiában való hitben élem...? Gal 2, 2o Hogy megdicsőüljön Krisztus az életemben. Csak erre van szükségem. ?Keressétek először az Isten országát és az Ő igazságát és minden egyéb, ráadásul megadatik.? Mt 6, 33
Nincs házam, nincs autóm, nincsenek bútoraim, nincs fizetésem, de sokkal több mindenem van, mint amit valaha is el tudtam volna képzelni magamnak. Isten gyermeke vagyok Krisztusban, örököse és részese az Ő egész gazdagságának. És ez teljes valóság számomra, a szó legtágabb és legszorosabb értelmében. Isten az ővéit, ha engedelmesek, el nem hagyja, hanem gazdagon megáldja. Ezt tapasztalom nap, minz nap. Hála legyen az Úrnak, hogy tudom: jól választottam. Az Úr hű és igaz.            
 
 
10. Yebo Baba
 
Kezdem érteni miért van ébredés Afrikában, milyért ilyen mély itt a hitélet. A zuluknak szinte akármit mondasz, azt felelik: yebo baba, ami azt jelenti: igen atyám. A bábá egy titulus, kitüntetés. Nem tudom miért, de nekem sokan mondják igy, még idősebbek is. Valószinűleg megérzik, hogy mélységesen tisztelem és szeretem őket. Szinte félek arra gondolni, hogy olyan helyen kell majd éljek, ahol nincsenek zuluk.
A gyermekeinket is kezdjük tanitani erre. Ha csak a nevükön szólitom, azt felelik: igen apa. Ezt legalább hat nyelven el tudják mondani. Furcsán hangzik a mi európai tompa fülünknek, de van benne valami titok, valami csoda. A válasz nem ühüm vagy de, vagy hallgatás, hanem: igen apa, igen anya. Engedelmesség, ez a kulcsszó. Megtanúlni, belenőni az engedelmességbe. A férj legyen száz százalékosan engedelmes Istennek, az Úrnak. Bármit mond az Úr, a válasz, egész életem legyen: igen, igen Atyám. Kész vagyok teljesiteni az akaratodat. Ezt kell érezze az egész család. A feleség pedig engedelmes legyen a férjének. A zuluknál ez sem téma. Ha egy asszony nem engedelmes, a férj vesz egy botot (a pogányok) és egyszerűen fejbevágja. Másodszor meggondolja az asszony kétszer, hogy engedelmeskedjen-e vagy ne. A legtöbb vállás azért van, mert az asszony nem tud engedelmeskedni. Ha valaki ezt olvasva megkérdezi, hogy miért kell a nőnek engedelmesnek lenni a férje iránt, azt válaszolom, hogy azért, mert ez az Úr akarata. Olvassa el az Efézus 5, 24 és ha ez nem győzi meg, azt mondom, nem Isten gyermeke, mert kételkedik Isten igéjében. Ádám bűne az volt, hogy hagyta, hogy irányitsa és tanácsolja a felesége. Ha azt mondta volna neki, asszony hallgass, bolondokat beszélsz. Én az Úrnak hiszek és csak neki engedelmeskedek, azt teszem, amit Ő mondott és nem eszek a fáról, és te nekem engedelmeskedsz és te sem eszel, hagyod a kigyót menjen útjára, ezáltal megmentette volna magát és utódait a bűn átkától. Nem nevelt volna engedetlen, egoista és gyilkos fiakat.
A gyermekek engedelmessége nagyon sokat fűgg a szülők kapcsolatától. Egy apának soha nem lesz igazi autoritása a gyermekei szemében, ha a felesége ellenkezik vele. A gyermekek, hogy megtanúlják: igen apa, az anyjuktól kell hallják. A zulu házastársak nem nevezik néven egymást. A férj anyámak, a feles