Lassan már három hónapja, hogy Rebeka (4 éves) elkezdett imádkozni egy rokonunkért, Feri bácsiért, hogy hagyjon fel a cigarettázással. Csodálkoztam rajta, hogy hogy jutott neki eszébe Feri bácsi és a cigarettázás. Azt mondta, hogy ő szeret mindenkit és nem akarja, hogy valaki is elkárhozzon a szeretteink közül.
Feri bácsi régi cigarettás, nyugdijas katonatiszt, akinek esze agában sem volt feladni kedvenc szemnvedélyét. Csakhogy ?nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének?. Jak 5,16b Rebeka pedig álandóan megtisztitja magát, megvallja a bűneit. Feri bácsi akarta,nem akarta, felhagyott a cigarettázással. Ugyanabban az időben szivinfarktusa volt és azóta nem dohányzik.
Veszélyes ha egy kisgyermek imádkozik. De hála az Úrnak Feri bácsi most már jól van. Reméljük eljön ő is a nyári konfereciánkra.
Ki olyan mint Isten? Ki tud ilyen csodákat tenni? Bizony csak Ő.
 
Ma elkezdtek a gyermekek imádkozni, hogy rokonaink, szeretteink, szabduljanak meg az alkohol rabságából. Izgalmas dolog gyermekeimmel és feleségemmel együtt imádkozni. Nap, mint nap érezzük, átéljük, hogy csodálatos, jóságos és hatalmas Istenünk van. Nem a mi közbenjárásunk hoz eredményt, hanem az hogy van közbenjárónk az Atyánál, a Krisztus Jézus, aki meg tud könyörűlni, a mi erőtlenségünkön.
 
?Ime eljön majd az idő, igy szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával; nem olyan szövetséget, amilyent atyáokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, igy szól az Úr. De ez lesz az a szövetség, amit Izráel házával ama napok múltán kötök, igy szól az Úr; törvényeimet a elméjükbe adom, és szivükbe irom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Akkor senki sem tanitja többé igy a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok egyaránt. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben és bűneikről nem emlékezem meg többé.?
Zsid. 8, 8-12
 
 
19. A Te akaratod
 
A tegnap egy szép napunk volt, habár csúnya, esős és hideg volt az idő. Reggel Erlo bácsi prédikált a pünkösdi történetről. Krisztinának szombaton volt a születésnapja, de mivel el akartunk búcsuzni a távozó családtól is, ezért vasárnapra halasztottuk az ünneplést. Grilleztünk, elfogyasztottuk a születésnapi tortát, majd beszéltünk az igéről és imádkoztunk. A miatyánknak az első három kérését vettük: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltesség meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.     
Egy ideje szivemre helyezte az Úr ezeket a kéréseket. Az Úr Jézus nem egy imaszöveget tanitott a tanitványoknak (és nekünk), hanem ezekben a kérésekben érzékeltette az Ő viszonyát a Mennyei Atyához. Ezek a kérések egybefonódnak, talán nem is lehet elválasztani őket egymástól. Legyen meg a te akaratod! Milyen kár, hogy olyan sok ember hazugságnak használja ezeket a szavakat, Isten és emberek előtt. Mert imádkozzák, azaz mondják ugyan sokan, hogy legyen meg az Atya akarata az életükben, de aztán elmennek és ugyanazokat a dolgokat teszik, mint annak előtte, életük folyik a régi mederben, a bűnben. Az Atyának nem ez az akarata. Az Atya akarata az, hogy Ő megdicsőüljön az életünkben és ahogy az Úr Jézus mondta: a mennyeknek országa bennünk van, azaz bennünk kell, hogy legyen. Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek ? irja Pál az 1 Thessz 4, 3-ban. Hogy szentségben és tisztaságban éljünk...
Személyesen tudom, hogy az Isten akarata az én életemre nézve, hogy megtisztuljak: azért vagyok itt. Halottam a napokban egy gyönyörű hasonlatot, ami sokat jelent nekem. Egy történet szerint, egy útcai aranyműves az útcán tisztitotta kis asztalán az aranyat és ott dolgozta fel. Valaki jó ideig figyelte, aztán megkérdezta tőle: miből tudod, hogy már tiszta az arany? Abból ? felelte a mester ? hogy amikor belenézek a tűzben izzó aranyba, meglátom magamat benne, mint egy tűkörben: ekkor tiszta az arany. Ha nem látom magamat benne, még mindig salak van benne. Igy tisztit minket is a Mennyei Atya. Tűzét bocsátja ránk és figyeli, hogyan jön ki belőlünk a salak. Amikor meglátja magát bennünk, akkor vagyunk tiszták. Ezt a példát hagyta ránk a Fiú: Aki engem lát, látja az Atyát ? mondta Fülöpnek.
Bárcsak megdicsőülhetne az Úr az élteünkben. Hallottam egy egyszerű falúsi emberről, akiről azt mondták a falúbeliek, hogy mikor őt látják, mindig az Úr Jézus jut eszükbe. Vajon mire gondolnak az emberek, amikor engem látnak?  
Áldott együttlét volt a tegnap esti. Reméljük az örökkévalóságban is emlékezetes lesz.
Ezt imádkozni azonban: Legyen meg a te akaratod! - azt is jelenti, hogy aláirom, egyetértek a saját kivégzésemmel, megsemmisitésemmel: Megtagadom magamat, felveszem a keresztem naponta, és követem Krisztust. Már nem az a fontos, hogy én mit akarok, hogy mi az én elképzelésem, hogy mik voltak a terveim: egyedül az Atya akarata számit. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mk 8, 36
Életemre mondom ? igy szól az én Uram, az Úr -, hogy nem kivánom (nem akarom) a bűnös ember halálát, hanem azt (akarom), hogy a bűnös megtérjen és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitkról! Miért halnátok meg...? Ez 33, 11
 
 
20. János
 
Ma este Keresztelő Jánosról prédikáltak az áhitaton. Ő volt, aki elkészitette a Messiás útját. Kiáltó hang a pusztában ? igy jellemzi őt a Szentirás. Noha a szülei idős emberek voltak, Isten megajándékozta őket egy gyermekkel és meghagyta nekik, hogy Jánosnak kereszteljék. A régi időkben a neveknek komoly jelentőségük és jelentésük volt. A név jellemezte a személyt. Amikor a kisfiúnknak a Szilárd nevet adtuk két dologra gondoltam: hogy szilárd, erős ember lesz, valamint Pál apostol felhivására: ?álljatok szilárdan a hitben?. Ahogy kinéz nem lesz kemény ember. Rebeka inkább szilárd, mint ő maga. De Isten kegyelméből, még mindig lehet szilárd a hitben és ez fontosabb a testi szilárdságnál. Ha most kellene újból nevet adjak, talán én is Jánosnak nevezném. De még nem vagyunk nagyon elkésve: még lehet egy fiúnk. Rebeka, a kislányunk akár hányszor kisbabákat lát, este mindig imádkozik kistestvérért. Igaz ő kislányt szerene, de ez már részletkérdés.
A feleségem nagytatája, akit Máthé Jánosnak hivnak, azt állitja, hogy ha neki fiai lettek volna, mindegyiket Jánosnak nevezte volna. Nem tudom, hogy miért olyan fontos a tatának ez a név, azon kivül, hogy igy hivják, de elmondom miért lett számomra hirtelen olyan fontos a János név. Nos, ismét felelevenedett bennem, ennek a névnek a jelentése. János azt jelenti héberül: Isten irgalmas, Isten kegyelmes. Kell ennél szebb név? Melyik név tud még ilyen gyönyörűen vallást tenni a Teremtőről? Persze, hogy még sok szép bibliai név van, és nincs szebb név, mint a mi Urunk Jézus Krisztus neve, de milyen mély üzenete van a János névnek: Isten irgalmas, jóságos, kegyelmes. Ezékiel prófétánál mondja: ?Életemre mondom ? igy szól az én Uram, az Úr ,? hogy nem, kivánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen.? Ezékiel 33, 11 János apostol pedig ezt irja az első levelében: ?Ha ezt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztit minket minden gonoszságtól.?
1 János 1, 8-9
Minden ember, aki ezt a nevet hordozza: János, ezt az üzenetet hordozza: Isten kegyelmes, irgalmas, nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy az emberek megtérjenek és éljenek. Milyen kár, hogy sok névre is érvényes Ésaiás kemény próféciája: ?Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek...? Ésaiás 6, 9 Mi lenne szebb és fontosabb, minthogy éppen a Jánosok életén tükröződjön, hogy Isten irgalmas. Hogy a János el tudja mindenkinek mondani: Isten jó volt hozzám, megkegyelmezett nekem. Én is bűnben éltem, Isten ismerete nélkül, de Ő megmutatta magát nekem, felismertem az Ő jóságát, irántam való szeretetét és most, az Ő irgalmából, új életem van. Soha nem késő meghajolni az Ő jósága előtt. Soha nem késő visszatekintve is belátni, hogy ő eddig is jóságos, irglmas volt hozzám. ?Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.? ? olvassuk Jeremiás siralmaiban (Siralmak 3, 22-23)
A kedves Piri nénink, aki által eljutottunk a misszióra, nemrég, hatvan évesen elköltözött az Úrhoz. Bizonyos szempontból lelki anyánk volt nekünk. Ő is, mi is vágytunk, hogy újra találkozunk, amikor hazamegyünk innen, Afrikából. Ez az asszony, úgymond, nagyvilági életet élt, majdnem az utolsó pillanatig. De az Úr megszólitotta őt, a betegségében, erőtlenségében. Eljutott ide a misszióra, belátta és megvallotta ősszes bűneit, megtisztult és új életet kezdett; élete alkonyán. Utolsó levelében a következőket irta: Istenem,hát mindezt megadtad nekem, hát könyörülj rajtam: ha feladatot akarsz még adni, tedd, ha nálad van rám szükség hivj magadhoz. Legyen meg a Te akaratod.
Csodálatos visszagondolni, hogy milyen áldás volt ez az asszony számunkra, és milyen áldások származtak abból, hogy ő élete akonyán elfogadta az Úr irgalmát, kegyelmét és átadta neki az életét. Beteljesedet rajta, amit Pál apostol a római levélben ir: ?Mert közüllünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának, mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.?  Rm 14, 7-9 Ezekkel a versekkel fejeztem be utolsó levelemet, amit neki küldtem. Amikor eltávozott (nem mondom, hogy meghalt), ez a levél volt a bibliájában. Amilyen kegyelemteljes volt az élete az utolsó évben, olyan kegyelemmmel és irgalommal teljes volt az elköltözése is. Ezt irta unokahuga, aki mindvéig vele volt: ?A korházban történt, én voltam vele. Este
nagyon gyenge volt; már, úgy aludt el, hogy -Uram de jó is lenne a lábaidnál ébredni. Megadatott neki: csendesen elaludt.
Sokan a halált tartják a legnagyobb veszteségnek, pedig előbb-utóbb mindenki meghal. Még az Isten Fia is megizlelte a halált: meghalt, értünk. Nem az a nagy veszély, hogy meghalunk, hanem az, hogy ha nem részesültünk Isten irgalmából, ha nem hordozzuk ezt a nevet: János, Johanna: Isten irgalmas, ő kegyelmes volt hozzám. Felkinálta nekem az ő kegyelmét, az új életet, és én elfogadtam azt. Ha nem ez történik, félő, hogy végérvényesen elveszünk.
?Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?? Zsid 10, 29