1. Tűzkeresztség
 
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy ismét igéd köré gyűlhettünk. Szeretnénk a te lábaidhoz telepedni, és hallgatni, ahogy beszélsz hozzánk. Te ismered mindannyiunk szükségeit, és kérünk segits nekünk, a mi szükségeinkben. A te dicsőségedre kérjük mindezt. Ámen
 
A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyömölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik. Én vizzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánnam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztitja szérüjét: a gabonáját csűrbe takaritja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
Máté 3, 1o-12
 
Emlékezünk az Úr Jézus szavaira a Máté 11-ből, amikor azt mondja, hogy nincs nagyobb, azok között, akik asszonytól születtek, mint Keresztelő János. Ő a legnagyobb valamennyi ember között. Miben állt ennek az embernek a nagysága? Nem tudunk egy csodáról sem amit ő tett. Nem voltak kűlönös jelek vagy cselekedetek, amit véghezvitt. És mindezek ellenére, ő volt a legnagyobb, valamennyi ember között.
Találunk ezekben a versekben néhány szembetűnő dolgot. Azt gondolom, hogy ezek a versek nem nagyon népszerűek a keresztény világban. Lehet, hogy sokan használaton kivül helyezik őket. Maga Keresztelő János sem volt egy népszerű ember. És ez igy szokott lenni: Azok, akik Isten szemében értékesek, nem nagyon népszerűek az emberek szemében.
Az első dolog, amiről Keresztelő János beszél, az a fejsze, ami a fák gyökerére vettetett: Oda van helyezve. És minden fa, amelyik nem hoz jó gyömölcsöt ki lesz vágva, és a tűzre vetik. Milyen megrázó gondolat. Képzeljük csak el: Minden fát, amelyik nem terem gyümölcsöt levágnak. Nem azt mondja, hogy talán egyszer, az itélet napján, oda teszik a fejszét a fa gyökerére. A fejsze már ott van most. Minden fát, amely nem terem gyümölcsöt kivágnak és tűzre vetnek. Milyen rettenetes dolog.
Mi vagyunk a fák. Az Úr nem a gyömölcsfákról, vagy valamilyen más citrusokról beszél. Mi vagyunk a fák. És arról beszél Keresztelő János, hogy Isten fejszéje, a mi életünk gyökerén van. Ha nem hozunk gyümölcsöt kivág minket és a tűzre vet.
Tudjuk, hogy mik a gyümölcsök. A Galatákhoz irott levél ötödik részében olvasunk a lélek gyümölcseiről. Az első felsorolt gyömölcs a szeretet, és azt is tudjuk, hogy milyen szeretetről beszél. Az 1 Korinthus 13-ban azt olvassuk: a szeretet nem keresi a maga hasznát, és nem saját magára gondol. A szeretet csak a mások gondjaival foglalkozik. A szeretet nem keres kifogásokat, hogy a másik igy, vagy úgy bánt velem. A szeretetet nem érdekli a másik személy viselkedése, csak az, hogy hogyan válaszol arra. A szeretet soha nem mondhatja: az az ember ezt, vgy azt tette velem. Mert a szeretet nem gondolkozhat igy. A szeretetet csak az érdekli, hogy ő mit tehet a másik személyért.
Az első gyümölcs tehát a szeretet, és ha nincs szeretet bennünk ? mondja Keresztelő János ? Isten kivág és tűzre dob minket. Ezzel kell szembesűlnünk, akár tetszik, akár nem. Ez volt Keresztelő János beszédstilusa. És az Úr Jézus azt mondja róla, hogy ő a legnagyobb, valamennyi ember között.
A szeretetben nincs keserűség. A szeretet nem tud haragudni, vagy nehesztelni valakire.
Most nincs időnk arra, hogy csak a szeretetről beszéljünk. Később majd elolvashatjátok az 1 Korinthus 13-at. Ez csak egy, a lélek gyümölcsei közül.
A következő gyümölcs az öröm. Ha nincs öröm az életünkben, a fát kivágják. Aztán következik a békesség, a türelem, a hosszútűrés. Képesnek lenni hosszasan tűrni és szenvedni. Mert ha nincs ez a gyömölcs az életünkben, kivágatunk és tűzre vettnek minket.
Emlékezzünk a fügefára, amiről az Úr Jézus akart enni, amikor megéhezett. Odament a fügefához és nem talált rajta gyümölcsöt. Talált rajta ágakat és leveleket, de nem volt rajta gyümölcs. Azt olvassuk, hogy azért nem volt gyümölcs, mert nem volt fügeérés ideje. Ekkor az Úr jézus megátkozta a fát és az kihalt gyökerestől. Másképpen mondva, kivágta a fügefát.
Mi ebből a tanúlság? A fügefa, a Bibliában, mindig Izráelt jelképezi, Isten népét. Manapság azt mondanánk, hogy Isten gyermekeit jelképezi. Az Úr Jézus akkor jött, amikor nem volt szüret, éhes volt és akart enni. Mi nem csak azért teremünk a gyömölcsöt, hogy gyümölcsöt teremjünk. Hanem azért, mert az Úr éhezik a gyömölcseink után. Ő gyümölcsöket akar, és ha mi nem teremünk, akkor vétkezünk az Úr ellen. A mi gyümölcseink nem önmagukért és nem önmagunkért vannak, hanem mindenek előtt Istenért és az Ő dicsőségéért vannak. Ezek után pedig embertársainkért vannak. Soha nem önmagunkért teremjük a gyömülcsöket. Sokszor csak magunkra gondolunk: ha ilyen vagy olyan lehetnék, és csak a saját étvágyunkat elégitjük ki. Vagy ha rendelkeznék ezzel, vagy azzal. Ha gyümölcsöt teremünk, soha nem önmagunkért tesszük azt, hanem magáért Istenért, és a felebarátainkért. A fa nem eszik a saját gyümölcseiből, képtelen erre. De eljönnek mások és leszedhetik a gyümölcsöket. És néha nem egészen udvariasan teszik ezt az emberek. Egyes emberek oadmennek a fához, vesznek egy botot és megverik a fát, vagy köveket ragadnak és megdobálják a fát. És mit tesz a fa? Visszadobja a köveket, vagy visszaüt? Nem. A fa gyömölcsöt ad nekik. Nem mondja azt, hogy mivel megütöttét, visszatartom tőled a gyümölcsöt, vagy én is megütlek. A fa nem mondja, hogy mivel megdobáltál, én is kövekkel dobálok vissza. Nem. A kövek helyett jó gyümölcsöt ad a dobálónak. Igy viselkedik, igy reagál egy fa. De hogyan viszonyulunk mi? Mi is olyanok kellene legyünk, mint egy fa, mint egy jó gyümölcsfa. Ahogy az Úr Jézus mondja: Ha átkoznak titeket, ti áldjátok őket. Ha rosszat tesznek veletek, ti jóval válaszoljatok a rosszra. Ha rosszat mondanak rólad, te jót mondjál róluk. Az Úr Jézus éhezik ezekre a gymölcsökre.
A fához jött tehát, de nem volt a fán gyümölcs. Szép volt a kűlső, a lombozat, de nem volt gyümölcs. És az Úr nem elégedett meg a levelekkel. A levelek a keresztény életben lehetnek az imádság, a templombajárás, a hivőség külsőségei, formalitások, de ezek nem gyümölcsök. Ő gyümölcsöt keres, és megátkozza a fát, ha nem talál rajta gyümölcsöt.
Megkérdezzük: helyes volt, hogy az Úr megátkozta a fügefát? Nem volt szüret, és nem várhatjuk el, hogy egy fa gyümölcsöt teremjen, ha nincs gyümölcsérés ideje. Rosszak a körülmények, túl hideg van, nincs eső. Hogy várhat el az Úr gyümölcsöt rossz időben?
Amikor az Úr Jézus jön, Ő gyümölcsöt akar találni, minden időben. Néha azt mondjuk, most nincs gyümölcsérés. Nem várhatod el Uram, hogy gyümölcsöt teremjek, mikor ilyan rosszak a gyermekeim, és amikor ilyen lehetetlen a férjem. Ha a munkások a vállalkozasomban engedetlenek, és minden rosszul sűl el. Rosszak a körülmények. Nem várhatod el, hogy szeretettel viszonyuljak, hogy kedves legyek, hogy örüljek, amikor nem kedvező a helyzet. Ha megfelelőek a körülmények, akkor igen, de amikor nincs ennek az ideje. De ez csak emberileg van igy, csak a mi természetünk ilyen. Természetileg szomorkonod kell, mélypontra jutsz, de az Úr Jézus nem ezt várja el tőled: bármikor jön, Ő gyümölcsöt akar találni az életedben, még akkor is, ha nincs gyümölcsérés ideje. Ő megátkozta a fügefát: ne egyen rólad gyümölcsöt senki, soha többé. Azt a fát kivágták, örökre, mert, amikor az Úr jött, nem talált gyümölcsöt rajta.
Az Úr Jézus bármikor visszajöhet. Valószinüleg a leg váratlanabb időben fog eljönni. Az evangéliumokban azt olvassuk, hogy úgy fog eljönni, mint a tolvaj, éjszaka. És amikor jön, gyümölcsöt akar találni az életünkben.
A következő dolog, amiről beszélni szeretnék: hogy ?kezében szórólapát van és megtisztitja szérüjét?. Ez egy másik gondolatmenet. Az Úr Jézusnak megvan a maga szérűje. A régi időkben a szérűt, mindid a domb tetején készitették el, ott ahol mindig fuvalat volt, (fújt a szél). A földet addig dongölték, ütötték, hogy kővé keményedet, nem maradt rajta homok vagy puha talaj. Ide teritették ki a búzakötéseket. Az arató fogott egy botot és megverte a búzakalászokat, hogy elválljon a mag a kalásztól. Ha megfigyeljük a búzát, vagy az árpát láthatjuk, hogy a mag benne van a kalászban. Ott születik a mag, és teljesen hozzá van tapadva. Ilyenek vagyunk mi is. Mi is bűnben születűnk, és abban nővünk fel, annyira, hogy eggyek vagyunk a bűnnel. De Keresztelő János arról tanuskodik, hogy valaki jönni fog, aki elviszi a búzát a szérűre és megtisztitja a gabonát. Addig üti a kalászt, amig levállik róla a mag. Aztán pedig a szélben megtisztitja, kifújatja a gabonát. A héber nyelvben, akár a zuluban, a szél és a lélek ugyanaz a szó. Amikor munkálkodik a lélek elválasztja a magot a kalásztól és megtisztitja azt.
Egyes esetekben, a mag nem vállik meg a kalásztól, benne marad. Ezek után, amikor tűzbe vetik a szalmát, a pelyvát, a benne maradt mag, úgy robban szét a tűzben, mint egy puskagolyó. Ha robbanást hallunk a tűzben tudhatjuk, hogy volt egy mag, amelyik nem akart megvállni a kalásztól. Amelyik mag nem vállik meg a pelyvától, maga is tűzbe jut a pelyvával együtt. A gabonát azonban csűrökbe takaritják.
Sokat beszélhetnénk még erről, de most szeretnék a 11-ik versről beszélni. ?Én vizzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek,? hogy megválltozzatok elmétekben és gondolkodásotokban, ?de aki utánam jön, erőssebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel keresztel meg titeket, és tűzzel?.
A tűzkeresztségről szeretnék beszélni a továbbiakban. János azt mondja az Úr Jézusról, hogy Ő olyan hatalmas, hogy nem hasonlithatja magához, annak ellenére, hogy maga János a legnagyobb az emberek között. És mégis olyan kicsi, hogy még a saruját sem méltó megoldani az Úrnak. És miben látja az Úr nagyságát? Abban, hogy amig ő vizzel keresztelt, az Úr Jézus tűzzel fog keresztelni. Tudjuk milyen a tűz, és mire képes a tűz. Az egész Biblián végigvonul a tűz, mint jelenség. Az Ószövetségben azt olvassuk, hogy Isten megtisztitja az Ő népét, mint aranyat a tűzben. Az Újszövetségben azt olvassuk Lukács evangéliumának a 12-ik részében: azt mondja az Úr Jézus: ?Azért jöttem, hogy tűzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna.? A zsidókhoz irott levélben azt olvassuk, hogy Isten emésztő tűz. János azt mondja, hogy ő ugyan vizzel keresztel, de aki utánna jön, az Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. Már többször emlitettem dr. Edwin All-t, aki valamikor 1952 vagy 53 ?ban, Pretoriában egy rendezvényen, megkérdezett ey baptista igahirdetőt és egy holland református lelkészt, hogy ki használ több vizet a keresztségkor. Aztán azt mondta: csak egy dolgot sajnálok, mégpedig azt, hogy függetlenűl attól, hogy mennyi vizet használtok, az emberek nyelve száraz marad, nem érint a keresztviz. Milyen más lenne a dolog, ha csak a nyelvet keresztelnétek meg. A vizzel való keresztségben, a nyelv érintetlen marad, de a tűzkeresztséggel nem maradhat érintetlen, mert a viz nem olyan, mint a tűz. Ha elmegyünk egy folyóhoz, és a legmélyebb szakaszán lemerülünk, és felhozunk egy követ. Veszünk egy kalapácsot és azonnal ketté törjük a követ. Lehet, hogy evezredek óta van a kő a vizben, mégis csak a kűlső része nedves, belül száraz maradt. És mihelyt rásűt a nap teljesen megszárad. De milyen más a tűz. Ha tűzbe teszed a követ, a tűz azonnal átmelegiti. Ilyen a tűz. Ha vasat teszünk a tűzbe, nemsokára a tűzben megváltozik a vasnak a szine, vörös lesz, nem csak kivül, hanem teljesen áthatja. Teljesen átalakitja a vasat: régebben még kemény volt, most pedig meg lehet hajlitani és alakitani, ahogy akarjuk. És hogyha tovább melegitjük, akkor átváltozik fehérré. És ha kűlömböző anyagokat teszünk a tűzbe: fát, szenet, vasat, hamarosan minden vörössé válik. A tűz teljesen áthatja az anyagokat.
Hasonló dolog történik velünk is, ha tűzbe borulunk a Szentlélektől. Akkor már nincs zsidó, nincs görög, nincs fekete, nincs fehér, mindezek eltűnnek: ha tűzbe borulunk az Úrért és lángolunk érte. De mihelyt kihűl ismét ez a lángolás, előjönnek a kűlömbségek. Ismét ellentétek lesznek férfi és nő között, fiatal és idős között. De amig lángol bennünk a Szentlélek tűze, eggyek vagyunk. Nem fog feltűnni nekünk semmi ellentét, mert ugyanaz a lélek van bennűnk, ugyanaz az erő és ugyanaz az energia. Erről beszélt Keresztelő János, amikor azt mondta, hogy tűzzel keresztel meg. Máté evangéliumának végén, amikor elkűldte az Úr Jézus az apostolokat a világba, azt parancsolta, hogy kereszteljék meg őket az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Az egedeti görög szövegben nem arról van szó, hogy ezekben a nevekben kereszteljenek, hanem bele keresztelni a névbe. Belekeresztelni az Atya nevébe, a Fiú nevébe és a Szentlélek nevébe. Fogod tehát a személyt és, mint egy medencébe, belekereszteled az Atyába, a Fiúba és a Szentlélekbe, a Szentháromság Isten nevébe. A név a karaktert, a természetet jelenti, mindazt ami jellemzi a személyt. Egy szóval sem mondom, hogy nem helyes a Szentháromság nevében keresztelni az embereket, de nem tehetjük azt, hogy megkereszteljük őket és azt mondjuk: kész, most megtettük, amit parancsoltak nekünk. Egyáltalán nem. A keresztség sokkal több ennél: belekereszteljük Isten jellemébe, természetébe, mindaba, ami Őt jelllemzi. Bellekereszteljük őket mindebbe. Belekereszteljük az Úr Jézus jellemébe és természetébe. És bele a Szentlélekbe. Megkérdezed: hogyan lehetséges ez? Az Úr Jézus felel erre: azt mondja: tanitsátok őket, hogy engedelmeskedjenek, mindannak, amit parancsoltam nektek. Hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. Meg kell tanitsuk a gyermekeinket, hogy tudják, hogy nem szabad lopjanak. Megtanitjuk őket, hogy nem járnak lányokkal, kedvük szerint. Megtanitjuk őket, hogy ne hazudjanak. Magtanitjuk őket, hogy ne vétkezzenek. Magtanitjuk őket, hogy ne a világot szeressék. Hanem, hogy megtartsák, tiszteletben tartsák, amit parancsoltam, és engedelmeskednek mindannak. Nem elég, ha tudják, mit nem szabad tenni. Hogy szépen fel tudják sorolni: ez az első parancsolat, ez a második, ez a harmadik parancsolat, ez a negyedik parancsolat. Meg kell tanitsuk az embereket, hogy ne csak ismerjék, tudják, hanem meg is tartsák a parancsolatokat. Mélyre kell hatolnunk: Ezért mondja az Úr Jézus, menjeek el, szerte a világba, minden néphez, és tegyetek embereket tanitvánnyá. Nem csak a saját nemzetünkre ell gondolnunk. Mi egy romlott világban élünk, ahol csak a saját népünkre gondolunk. Az Úr Jézus nem csak a saját népére gondolt, és nem csak róluk beszélt. Igaz, hogy a mieinkkel kell kezdjük, de aztán Jeruzsálemből kiindulva, el kell menni Samáriába, Júdeába, a föld végső határáig. Tanitványokká kell tegyünk embereket, minden nép köréből, azáltal, hogy az igaz Istenbe kereszteljük bele őket.
Adok egy példát. Emlékszem, amikor ébredésért imádkoztunk Mapumulóban, sokan eljöttek az imaösszejövetelekre. Egy üzletben gyűltünk össze, zárás után és ott imádkoztunk. Akkoriban nem volt gyülekezeti termünk, igy az ületben gyültünk össze.
Azon az imaösszejövetelen azt mondtuk: Úr Jézus, Keresztelő János azt mondta, hogy Ő vizzel keresztel, de te tűzzel fogsz keresztelni. Kérünk téged Urunk, hogy tedd meg ezt. Végy kezedbe minket és keresztelj meg minket a te lelkeddel. Keresztelj bele minket, a te isteni természetedbe, és isteni jellemedbe, bele Istenbe, aki emésztő tűz. Úr Jézus te azért jöttél, hogy tűzet bocsáss a földre. Most kérünk Urunk tedd meg ezt velünk is.
És ahogy igy, teljes szivből imádkoztunk, teljes lényünkkel imádkoztunk. Mert lehet úgy is imádkozni, hogy közben máshl jár az eszed, és mindenre felfigyelsz, ami körülötted történik. Úgy kell tudjunk imádkozni, hogy becsukjuk az ajtót magunk mögött. És ha becsuktad az ajtót, azt sem hallod, ha egy gyermek sir kivül. Be kell csukjuk a világ előtt a szivünk ajtaját. Minden egyebet kizárunk az életünkből. Nem arra figyelünk, hogy mit hallanak az emberek a szánkból. Vannak emberek, akik imában mondják el sérelmeiket, mert nincs erejük és bátorságuk, hogy szemtől-szembe mondják el a bajaikat az embereknek. Igy indirekt módon, az emberekkel beszélnek, mialatt imádkoznak. Ez nem helyes, mert azt jelenti, hogy nem csuktuk be az ajtót magunk mögött. Amikor imádkozunk, kettesben kell maradnunlk a mennyei Atyával. Hallottam isten egyik emberéről ? at hiszem Moody volt az ? hogy amikor imádkozott az istentiszteleteken és kimondta az áment, sokkot kapott attól, hogy még mindig a világban van. Ez bizonyitotta, hogy ő tényleg becsukta maga mögött az ajtót. Amikor imákdozott, Isten jeenlétében volt, és amikor kinyitotta a szemét, csodálkozott, hogy még mindig ebben a világban van, emberek között. Ezek az emberek tudták, mit jelent imádkozni: elfelejtesz minen egyebet, és nem arra figyelsz, hogy ki mond áment az imádra és ki nem. Vagy megállapittod, hgy szépen imádkoztál. Ha imádkozol, csak Istenre figyelj.
Amikor mi imádkoztunk, igy imádkoztunk, és kértük az Urat, hogy váltsa valóra, amit igért. Az Úr Jézus nem engedte a tanitványit, hoy eltávozzanak Jeruzsálemből, amig meg nem teltek lélekkel és meg nem keresztelte őket tűzzel. Tulajdonképpen bűn, ha nem vagyunk megtelve Szentlélekkel. Az efézusi levéleben azt olvassuk: teljetek meg Lélekkel. Az Úr azt akarja, hogy minden keresztény teljen meg Lélekkel. És ha nem vagyunk megtelve Lélekkel, akkor engedetlenek vagyunk az Isten igéjével szemben. Ha az Úr azt mondja, hogy szeressük egymást, és mi nem tesszük ezt, bűnt követünk el. Ugyanigy ha azt mondja, hogy teljünk meg Lélekkel, akkor meg kell telnünk Lélekkel. Hogy ne legyen olyan időszak az életünkben, amikor nem vagyunk megtelve Lélekkel. Engedelmeskednünk kell Isten igéjének, és meg kell telnünk Lélekkel.
Amint tehát imádkoztunk az üzletben, egyik testvérünk felkiáltott: óh, a szemeim, égnek a szemeim. És megismételte: égnek a szemeim, mintha tűzben lennék. És igy könyörgött: óh Uram, légy könyörületes hozzám! A következő személy felkiálltott: óh az én szám, az ajkaim, úgy égnek, mint a tűz. Tisztálalan az ajkam. Addig, soha nem tapasztaltunk ehhez hasonlót. Ugyanazokat a szavakat használta, mint Ésaiás próféta., amikor azt mondta: Tisztátalan ajkú vagyok, amikor megjelent neki az Úr dicsősége. Azonnal erre a prófétára emlékeztem, amikor igy felkiáltott az a személy.
Egy másik személy levette a cipőit és eldobta magától. Ez a személy azt kiáltotta: a lábaim égnek, mintha tűzben lennének. Uram bocsásd meg nekem, hogy olyan útakon járok, amilyenen soha nem lett volna szabad járnom. Olyan ösvényeken jártam, amilyeneken soha nem lett volna szabad járnom. Ez a személy ki akarta oltani a tűzet. Mi nem láttunk semmit, nem láttuk a tűzet, mert ez valami lelki dolog volt, láthatatlan számunkra. De mindezek ellenére érezhető volt, hogy Isten jelenétében voltak az emberek. Isten jelenlétében, aki olyan, mint az emésztő tűz. Nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy Isten emésztő tűz. Amikor Isten megjelent közöttünk az Ő dicsőségében, mindenkit ott érintett meg, ahol tiztátalan volt. Az akinek a szemei égtek, azt mondta: Olyan dolgokat néztem, amit nem lett volna szabad nézzek, és olyan könyveket olvastam, amilyeneket nem lett volna szabad olvasnom. Egyik igehirdető felkiáltott és azt mondta: úgy érzem, mintha ketté hasitottak volna, a tetőtől-talpig, két részre. A szavakat, amit használt, megtaláljuk a zulu forditású bibliában, a 25. rész 49-ik versétől kezdődően, ahol az Úr Jézus a haszontalan szolgáról beszél. A szolga azt gondolta, hogy késik az Ura, és verni kezdte a szolgatársait. Valószinüleg nem bottal vagy vesszővel ütötte őket, hanem a szájával verte őket. Kritizáljuk az embereket, hibát keresünk bennük, és ezáltal bántuk verjük őket. A szavak megsérthetnek, akár meg is ölhetnek egy személyt. Valószinüleg ezt tette a gonosz szolga. Az Úr azt mondja erről a szolgáról, hogy ?kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: és ott lesz majd sirás és fogcsikorgatás.?
Amikor hallottam ezt a prédikátort, amint felkiállt, szinte sokkolt, és arra gondoltam: vajon miért használja ez az ember éppen azokat a szavakat, amit az Úr a gonosz szolgáról mondott? Még ha igy is érez az ember, akkor sem szokta kimondani, mert ezzel gonosz szolgává teszi magát. Az összejövetel után elmagyarázta nekünk. Soha nem fogom elfelejteni, amit mondott. Azt mondta, úgy érezte, hogy darabokba vágták, tetőtől-talpig, ahogy az eredeti, görög szöveg mondja. Nem csak megbünteti, hanem kettévágatja. Néhány nap múlva kiderült, hogy mit is tett ez a személy. Eljött és megvallotta, hogy kipletykálta az ő szolgatársait, kritizálta a többi igehirdetőt, rosszat mondott róluk. Megkérdezte: tudnál imádkozni értem, hogy az Úr megkönyörüljön rajtam?
Csak egy néhányan voltunk az imaösszejövetelen, letérdeltünk és imádkoztunk. Amint imádkoztunk, ez a személy leesett a földre és úgy ficánkolt, mint egy kigyó. Tudjátok, hogy csavarog, tekerek egy kigyó: úgy tett ez az ember is. Közben azt mondta: oh, milyen sötét van, nem látok semmit. Ismeritek az Úrnak azokat a szavait, amikor azt mondja: ?Megparancsolta, hogy kötözzék meg a lábait és a kezeit, és dobják ki a kűlső sötétségre.? Az ember csak ficánkolt, és mi imádkoztunk: Uram könyörülj meg rajta! Egy kis idő múlva elmondta nekünk, hogy rettenetes sötétben érezte magát. Olyan sötét volt, hogy nem tudja szavakban kifejezni, szörnyű érzés volt, nem látott semmit. Nem látott minket, semmit a szobában, a saját tenyerét sem látta. Néhány nap múlva, szörnyű körülmények között, meghalt ez a személy. Nem kivánok senkinek olyan halált, amilyennel ez az ember halt meg.
Ezek olyan dolgok, amit átéltünk, nem csak olvastuk, valamilyen könyvből. Ezért mondom azt, hogy amit a biblia mond, az teljességgel igaz, és jól tesszük, ha tartjuk magunkat hozzá. Ha Isten mond valamit, az úgy van, Ő nem beszél csak azért, hogy beszéljen. Az Úr Jézus, ha valamit mond, az úgy van. Isten szava az igazság.
Egy másik helyen voltunk, a missziótól mintegy 16o kilométerre, valahol, ahol mg nem volt korábban lelki ébredés. Olyan sokan gyűltünk össze, hogy a székeket ki kellett tegyük a helységből, hogy beférjünk mindannyian. Elkezdünk imádkozni: Uram eljöttünk ide és arra kérünk, hogy légy velünk. Kérünk Urunk te szits tűzet, és munkálkodj ezen a helyen.
Ahogy igy imádkoztunk egy asszony, aki semmit sem tudott a mi előző tapasztalatainkról, elkezdett ugrálni, mintha tranbulinon lett volna. Azt mondta: barátaim nem lett volna szabad ide jönnöm, úgy, hogy nincs rendben az életem. Imádkozott és azt mondta: Uram légy kegyelmes hozzám. Ne vess engem a pokolba. Megkérdezte, hogy elmehet-e, elhagyhatja-e a termet. Amikor azt mondtuk: igen, szó szerint kiszaladt a szobából. Egy vagy két óra múlva visszajött. Mit tett, amig távol volt? Egy hegyen voltunk, és az ő otthona lent volt a völgyben. Nem volt út, csak egy ösvény. Szó szerint, hazaszaladt. Az első ember, akihez odament, a férje volt. A zulu nők nem nevezik nevükön a férjüket, hanem, azt mondják neki apa, és a legidősebb gyermek nevét mondják és ennek az apjának nevezik. Azt mondta neki: apa, én egy szörnyű bűnös vagyok. Az Úr megmutatta nekem, hogy milyen kellene legyek, és én távolról sem vagyok olyan. Nem voltam egy jó feleség, nem voltam engedelmes feleség. Én mindig a saját jógaimért harcoltam, és soha nem voltam segitség számodra. Kérlek bocsáss meg nekem. Amikor a férj azt mondta, hogy megbocsátok, a legidősebb fiúhoz szaladt. És sorra odament minden gyermekéhez és azt mondta: gyermekek nem voltam Isten szerinti anya. Nem voltam olyan példa számotokra, amilyen kellett volna legyek. Nem láttátok soha az életemben a gyümölcsöket, amiket kellett volna teremjek Istennek. Nem hoztam olyan gyümölcsöket, amilyeneket az Úr elvárt volna tőlem, mint anyától. Miután otthon mindenkitől bocsánatot kért, átszaladt a szomszédokhoz. Sorra bocsánatot kért minden szomszédtól. Az egyiknek azt mondta: bocsáss meg, mert pletykáltam rólad. A másiknak azt mondta: bocsáss meg, mert képmutató voltam veled szemben. Amikor sót kértél tőlem, magamban mindig arra gondoltam, hogy csak kihasználsz engem. Az Úr megmutatta nekem, hogy ez bűn volt az életemben, és jaj nekem, ha úgy kell meghalnom, hogy nem bocsátasz meg nekem, és nem teszem rendbe ezt a dolgot. Aztán elment a farm tulajdonosához, ahol dolgozott, és megvallotta, hogy nem volt hűséges a munkájában.
Amikor mindezt megtette, visszajött hozzánk, térdre esett, mintha mi ott sem lettünk volna, és sirva igy imádkozott: Uram, köszönöm, hogy adtál nekem egy esélyt, hogy renbetegyem az életemet, hogy lehetővé tetted, hogy megbékéljek ezekkel az emberekkel, és megbékéljek veled. És most kérlek Uram tölts be a te lelkeddel. Gyújtsd meg a te tűzedet a szivemben, hogy égjek, lángoljat, tűzbe legyek érted. Ez az asszony, most már nagyon sok éve, messzemenően világossággá lett, az Úrért. Ő tudja, mit jelnt, hogy Isten szent. Tudja, mit jelent az, hogy Isten emésztő tűz. Van fogalma arról, amit az Úr Jézusról mondott János, hogy Ő tűzzel keresztel. Tudja mit jelent a tűzkeresztség. Féli az Istent, azzal a félelemmel, ami a bölcsesség kezdete.
János azt mondta, hogy ő vizzel keresztel, de aki utánna jön, az tűzzel fog keresztelni. Ha elboritt minket ez az isteni tűz, ez az emésztő tűz, számithatunk arra, hogy ennek komoly következményei lesznek.
Lilimoor történetével szeretném befejezni. Lilimoor akkor tért meg, amikor az ébredés elkezdődött Mapumuloban. Kezdetben lángolt, tűzben volt az Úrért. Emlékszem egy nap elment Lidia Tutufuse testvérünkhöz és ezt mondta neki: ha az Úrhoz térsz, akkor térj hozzá teljes szivvel, ne elégedj meg felemás dolgokkal. Ilyen keresztyén volt Lilimoor, aki elment és bizonyságott tett, és egyik lelket a másik után vezette az Úrhoz. De aztán történt valami, ami sajnos sok emberrel megtörténik. Kialszik az első tűz, és az ember hanyatlani kezd lelkileg. Ha ilyesmi előfordul, minden esetben, kivétel nélkül tudható, hogy a bűn ismét teret kapott annak a személynek az életében. Nem föltétlenűl szükséges, hogy egy nagy bűn legyen a mi szemünkben. De ami nekünk kicsinek tűnik, az nagy lehet Isten szemében. Ezért figyelmezteti az Úr Jézus a gyülekezetet a Jelenések könyvében, hogy elveszett belőle az első szeretet. Nem azt mondja, hogy imádkozzanak szeretetért, mert megfogyatkozott a szeretet, hanem azt mondja: emlékezzetek vissza, hol siklottak el a dolgok. ?Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet.? Jel 2, 5 Ha nincs meg bennünk az első szeretet, ha lazittunk, tudhatjuk, hogy valahol, valami megromlott. Akkor helyre kell igazitsuk a lépteinket. Az Úr azt mondja: emlékezzél vissza hol estél el. Ne kövesd el azt a hibát, hogy elkezdesz imádkozni és kéred az Urat, hogy több szeretetet adjon neked, vagy több tűzet adjon beléd. Ne is gondolj erre. Annál inkább kérjed, hogy az Úr mutassa meg hol vétkeztél, hol siklottak el a dolgok, és térj oda vissza. Lehet, hogy csak egy kis keserüsg ez, vagy egy batátságtalan szó, vagy egy barátságtalan cselekedet, valami, amit nem kellett volna elkövess és mégis megtetted. Ha rájöttél a vétkedre, tedd rendbe. Ne töprengj és ne halogasd egy pillanatig sem. Ha ezt megteszed, nem kell imádkozzál több szeretetért és tűzért, mert a tűz azonnal fel fog lobbanni a szivedben, és lesz szeretet is benned. A Szentlélket el lehet oltani, el lehet hantolni, ki is ölhetjük magunkból. A zsidókhoz irott levélben azt olvassuk, hogy hit által elvesztette a tűz az erejét és nem ártott Dániel barátainak, akiket a tűzes kemencébe vetettek. Ezeknek még a hajuk szála sem perszelődött meg. A tűz erejét veszitette. Arra is figyelmeztet az ige, hogy ne fojtsuk el a Szentlélek tűzét. A Szentlélek erejét veszitheti a mi életünkben, a bűn miatt. Ezért mondom azt, hogy ahol vétkeztünk, ott kell rendbe hozzuk a dolgot.
Térjünk vissza Lilimoorhoz. Bűnbe elegyedett és egyik bűn a másikat követte az életében: szeretőt tartott, aztán másik szertője volt, addig mig végül teherbe esett egy olyan férfitől, akinek már volt három felesége. Ő volt a negyedik. Aztán elterjedt a hire az egész országban: az emberek mindenhol arról beszéltek, hogy milyen gonosz nőszemély lett belőlle, és milyen botrfányos életet él. Kilenc évig visszatért a világba, és amennyire lángolt előbb az Úrért éppen olyan tűzzel égett az ördögnek. Add oda az ördögnek a kisújadat és elveszi az egész kezedet. Kilenc év után visszajött hozzánk a misszióra. Egy vasárnap jött és mi éppen indultunk Claridgebe. Éppen kiléptem az ajtón, amikor szembejött velem. Megkérdeztem: Lilimoor mi szél hozott erre? Azt felelte, hogy az istentiszteletre jött. Mondtam neki, hogy mi elmegyünk, és az autók már tele vannak és az autóbusz is tele van, de lesz egy istentisztelet itt helyen délben egy órakor. Azt mondta, hogy marad, és úgy is lett, itt maradt. Egyes munkatársaink is hátramaradtak. Szép napsütéses nap volt, úgyhogy egy felhő nem volt az égen. Negyed egykor már mintegy hétszáz ember gyűlt össze az istentiszteletre. Az emberek behúzódtak az árnyékba és két oszlopban ültek, Lilimoor pedig valahol a közpen űlt. Ahogy elkezdtek énekelni felhők gyülekeztek föléjük, és hirtelen mielőtt még Barni elkezdte az igehirdetést egy villám belecsapott Lilimoorba. Senkit sem érintett körlötte, ahogy a tömegben űlt, csak őt. Úgy eltalálta a villám, hogy a levegőbe repitette és az átjáróhoz esett le. Ott a betonon teljesen kiterült. Leállt az istentisztelet. Kissé magához tért, de egyik oldala le volt bénúlva. Ezért nem tudott jól beszélgetni, de kérte, hogy menjen hozzá az igehidető. Amikor Barni odament hozzá, azt mondta neki: úgy csapott belém a világosság, mint Saúlba, amikor Damaszkusz felé tartott. Tudom, hogy ez a bűneim miatt történt velem. Lángoltam az Úrért, de meghátráltam. Amikor este hatkor megérkeztünk, több száz ember még mindig úgy állt ott, mintha temetésen lettek volna. Megkérdeztük mi történt, és ők elmesélték nekünk a történteket. Barni azt mondta, hogy ő már sok ember bűnvallását hallotta, de ilyet mint Lilimoortól még soha nem hallott. Olyan volt, minha egy köyvet tartott volna a kezében, és az elúlt kilenc évet úgy mondta el, mintha egyik lapot a másik után lapozta volna fel. Eygik napot a másik után mondta el: kipakolt minden, ahogy addig élt. Néven nevezte a bűnöket. Barni azt monta, soha nem gondolta volna, hogy valaki igy megtudja vallaki a bűneit. De ezt mondta Lilimoor: meghalok, és jaj nekem, ha ezekkel a bűnökkel halok meg.
Sok hasonlót tapasztaltunk, amikor egy ember szemtől szembe találkozik az Úrral. Akkor nem játszadozik többet az ember, hanem néven nevezi a dolgokat. A zuluknak van egy mondásuk: mondj igazat, mint egy haldokló.
Megkértek, hogy menjek be hozzá a szobába, ahova bevitték. Nem akartam azonnal menni, de kérleltek. Amikor bementem a padlóm feküdt bénán. Azt mondta nekem: te ismertél engem, amikor még tűzben voltam és égtem az Úrért, de aztán az ördög ismét bejött az életembe és tönkre tette az életemet. Volt még egy néhány dolog, amit megvallott és rendbehozott az életében. Amikor aztán imádkoztunk érte, felállt, és teljesen meggyógyult. Megkért, hogy adjunk egy autót, hogy elmehessen az édesanyjához. Az édesanyja mindvégig figyelmeztette őt: gyermekem az élet, amit élsz, nem lehet tetsző Istennek, de ő nem akart hallgatni az édesanyjára. (Azt gondoltam, hogy csak a fiúk ilyenek, hogy nem hallgatnak a szülőkre, de akkor rájöttem, hogy a lányok is lehetnek engedetlenek.) Azt mondta: el kell menjek az édesanyámhoz, mert ő soha nem kötött kompromiszumot, mindig mondta, hogy a pokol felé tartok. Semmiben nem akart közösséget vállalni belem, mert bűnös életet éltem. És most el akart menni, hogy bocsánatot kérjen az édesanyjától és megbékéljen vele. Addig kérlelt, hogy elvittük őt.
Amikor odaértek azt monta az édesanyjának: az Úr leállitott engem, mert villám csapott belém. Az édesanyja azt felete: lányom, Lilimoor, fejzd be a hazudozást. Meddig akarsz még hazudozni nekem. De ő állitotta, hogy igazat beszél. Ekkor azt mondta az anyja: nézd, ma jó idő volt, nem volt egy felhő az égen. Hogy mondhatod, hogy a villám csapott beléd? Nem villámlik, amikor sűt a nap. Akkor atöbbiek is elmondták a történteket. De valóban a körülöttünk lévők, akik a szomszédságunkban élnek, azok sem vettek észre semmit a villámlásból. Amikor elváltunk azt mondta: nem tudom mikor találkozunk, valószinüleg nem egyhamar, mert el kell mennem Durbánba, Ishawiba, Stangerbe és minden helyre, ahol éltem és rendbe kell tegyem a dolgaimat, ahol vétkeztem. Mindenhová, ahol férfiakkal éltem és olyan dolgokat tettem, amilyet soha nem kellett volna elkövessek.
Látjátok, azt mondja János, nagyobb az, aki utánnam jön, mert én vizbe merittem az embereket. Bemegyünk a vizbe bűnösen és kijövünk bűnsen: nem változik meg semmi az életünkben. De lehetetlenség, hogy találkozz az Istennel, aki emésztő tűz, és továbbra is ugyanolyan maradj. Ez nem azt jeléenti, hogy mindenki autómatkusan rendbejön, ha találkozik Istennel. Pál apostol azt irja, hogy a bűn halált okoz. De hála Istennek van menekvés a bűnből. Aki elhagyja a bűnt azé a menny, de aki nem azé a pokol. Adja az Úr, hogy ez betelsesedjen rajtunk. Bárcsak felismernénk, hogy mit jelent az, hogy Isten emésztő tűz. És ez az isteni tűz hasson át minket, hogy égő vörössé, forróvá váljunk az Úrért. Ilyennek kell lennie, minden keresztyénnek, minden egyes embernek. Talán ezért mondja, hogy Jánosról, hogy a legnagyobb. Ő nem gyógyitott betegeket, de ennél nagyobbat tett. Nem gyógyitotta meg a vakokat, hanem az Úr előtt járt és elkészitette az útat. Azt hirdette: térjetek meg és változzatok meg elmétekben, mert jőn az, aki nagyobb nálam, és ő tűzzel fog megkeresztelni titeket.
 
Imádkozzunk!
Úr Jézus hozzád jövünk. Nem megyünk Jánoshoz, aki beszélt rólad, hanem hozzád jövünk, akiről azt hallottuk, hogy tűzzel fogsz megkeresztelni minket. Mert te azért jöttél, hogy tűzet bocsáss a földre. Kérünk, hogy a te isteni terméseted, a te jellemed, a te lelked árasszon el minket, és hasson át minket teljesen. Érintse meg a mi szemeinket, a látásunkat, az érzéseinket, szivünk legmélyét, az ajkainkat, a lábunkat, hogy soha ne legyünk ugynolyanok mint azelőtt voltunk. Segits, hogy valóban olyanok legyünk, akik beléd vannak keresztelkedve: Az Atyába, az Ő természetébe, a Fiúba, és a Szentlélekbe, hogy meglátszodjál Te Urunk bennünk, hogy az Atya kijelentse magát általunk és a Szentlélek is. Add Uram, hogy ne névleges keresztyének legyünk, hsanem árassz el minket teljesen. Ha van bennünk még valami világi dolog, te semmisitsd meg azt. Ha van valami, ami elfojtja a te Lelkedet bennünk, semmisitsd meg Uram. Segits, hogy olyan keresztyének legyünk, akik égnek, lángolnak az Úrért, és egész hátralévő életünkben a te Lelked árasszon el minket. Ámen            
 
Ne felejtsétek el hol kezdődik. Nem Kinában kezdődött, nem Indiában, hanem Jeruzsálemben, azon a helyen, ahol az apostolok éppen akkor voltak. Ott kell elkezdjük, ahol éppen vagyunk, ahol találjuk magunkat, éppen most és éppen itt. Aztán folytatódik az otthonunkban, a családunkban, a gyermekeinkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, a szülőkkel, a szomszédeinkkal: ez a mi munkaterületünk, a mi missziónk. A munkahelyünkön, ahova helyezett az Úr, ott kell kiálljuk a próbát. Igy lesz a kör egyre tágasabb, amig el nem érjük a föld végső határait. Ezt várja el az Úr tőlünk. Ne mond, hogy te csak egy egyszerű háziasszony vagy, csak egy farmer, vagy ez, vagy az, mert csak egy néhány szóra van csak szükség, és az Úr hatalmasan tudja használni azt egy lélekkel betöltött személy életében. Legelőször a legközelebbiek kell megérezzék a változást az életetekben, és aztán a többiek, a szolgák, a munkások, a szomszédok, és igy tovább...
 
2. Az igazi megtérés
 
Erlo Stegen igeirdetése
 
Imádkozzunk:
Úr Jézus köszönjük, hogy neked adatott minden hatalom mennyen és földön. Kérünk légy közöttünk, mint ahogy ott voltál a kánaáni mennyegzőn: ott ahol borrá változtattad a vizet. Uram ezt csak te tudod megtenni. Te megtudod változtatni egy pillanat alatt a testi és földi dolgokat. Kérünk tégy csodát a mi életünkben is.
Köszönjük, hogy meghaltál értünk, legyőzted a kereszten a bűnt, a halált, és az ördögöt. Jöjj közénk Urunk, menj végig soraink között, és kegyelmeddel érints meg mindannyiunkat, a te igéd, a te szent szavad által. Ámen  
 
A tudatlanság időszakait ugyan elnézte az Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Apostolok cselekedetei 17, 30
Ebben az igehirdetésben a megtérésről akarok beszélni. A mégtérés parancs az egész emberiségre nézve. A Biblia Isten szava, és ha valaha is érvényes volt, akkor ma is érvényes: érvényes számunkra és az egész mai világ számára. Az Úr azt parancsolja mindenkinek mindenhol, hogy térjen meg.
A mai modern világban a keresztyének nagyon felszinessé váltak: a só elveszitette az izét és a világosság nem fénylik kellő képpen. Meglátogattam egyszer egy vidéket Délafrikában, ahol arra panaszkodtak az emberek, hogy annyira sötét az a vidék, hogy az emberek nem akarnak hallani az Úr Jézus evangéliumáról. Azt válaszoltam erre az ottani embereknek, hogy én nem értem, hogy lehet ez, hiszen ők keresztyéneknek vallják magukat, hát akkor hogy-hogy nem világitanak? Ha a világban vagy akár csak egy városban sötétség van, ezért nem azok a hibásak, akik a sötétségben űlnek, hanem azok, akik kellene, hogy világitsanak és nem teszik ezt. Valahogy a lámpások nem müködnek úgy, ahogy kellene, hogy működjenek: ezért olyan sötét a mi korunk. A mai keresztyénség egyik alapvető problémája a minőség nélküli mennyiség. Sok keresztyén van ugyan a világon, de kevés igazi keresztyén van. Sokszor mondtam már otthon Délafrikban, hogy többet ér két igazi keresztyén, akik kompromiszum nélkül élnek, mint kétezer olyan, akik csak fél szivvel követik az Urat. Két igaz embert sokkal jobban tud használni az Úr, mint több ezer olyant, akiknek megosztott szive van. Miért van ez igy? Sok egyház és sok gyülekezet csak arra törekszik, hogy minél több embert összetoborozzon. Ezt én egyáltalán nem értem. A világi dolgokban is másképpen járunk el. Aki például egy autót vásárol, azt szeretné, hogy a legjobb autója legyen. Aki egy ruhát vagy egy öltönyt vásárol, azt szeretné, hogy a legjbb minőségű anyagot kapja. A lelki dolgok szempontjából azonban, megelégszünk minden ócskasággal. Bárcsak változtatna ezen az Úr, a mi életünkben. Az Úr nevét miattunk, keresztyének miatt gyalázzák sokan. Már Pál apostol is ezt irta a rómaiaknak: ?miattatok káromolják az Úr nevét a pogányok?.
A Bibliában sokszor olvasunk a pogány népek útálatosságairól, és az Úr szigorúan megtiltja az Ő népének, hogy kövessék őket ezekben a dolgokban. Manapság a pogányok beszélnek a keresztyének útálatos dolgairól. Ezt gyakran tapasztaltam a pogány zuluknál. Vannak zuluk, akik nem akarják iskolába adni a gyermekeiket, mert attól tartanak, hogy a nyugati civilizáció hatására, a gyermekek neveletlenek és engedetlenek lesznek, és nem tisztelik kellő képpen a szüleiket. Az ilyen zuluk nyiltan kimondják: nem kérünk ebből a civilizációból. Sajnos azonositják ezt a civilizációt a keresztyénséggel.
Az ébredésben, amit az Úr ajándékozott nekünk, olyan gyermekeink vannak, akik képesek órák hosszát türelmesen űlni a helyükön, ha kell. Néha ötezer gyermek gyűlik össze és mégis olyan csendben vannak, mintha egy sem lenne ott. Ezek a gyermekek tisztelik a szüleiket, és ha egynek is azt mondjuk: űlj ide, akkor ott fog űlni, és ha azt mondjuk: légy csenben, csendban marad.
Vannak pogányok, akik nem engedik meg a gyermekeiknek, hogy templomba menjenek, mert azt tartják, hogy az egyház, az ő kulturájuk végét jelenti. Azt álliták, hogy a keresztyének hatására veszitették el a lányok a szűzességüket. Szomorú ez a helyzet.
Egy alkalommal meghivtak, hogy beszéljek egy egyetemen, feketéknek. Az együttlét után odajött hozzám egy jogász és ezt mondta: ?Ne várd el tőlem, hogy keresztyénnyé váljak. Én az ősök szellemét imádom. A Jézus lelkével nem akarok semmiféle közösséget vállalni. Ha az az eredménye az evangéliumnak, ami ma a keresztyén népeket jellemzi, akkot én nem kérek ebből.? És elkezdte felsorolni azokat a nemi betegségeket, amit a keresztyének terjesztettek el: többek között a szifiliszt. Tudjátok, hogy nevezik a feketék ezeket a betegségeket? Keresztyén betegségeknek nevezik őket. Ilyen körülmények között, nem könnyű misszionáriusnak lenni, pogányok között.
Köszönjük az Úrnak, hogy az utóbbi húsz évben, amióta elkezdődött az ébredés, az evangélium zászlaja ismét magasam lobog, úgyhogy ezt mondják a pogányok: Ha azt akarjátok, hogy a leányaitok ismét tiszták és szűzek maradjanak, mint a régiek voltak, akkor menjetek azokhoz a keresztyénekhez, akik az ébredési területeken élnek. Ilyenek kellene legyenek az egyházak is. Valószinüleg tudjátok, minden keresztyén tudja, hogy a mennyasszonyi fehér ruha, azt jelképezi, hogy a férjhezmenndő lány még érintetlen és tiszta. Igy kellene ennek lennie, de mi a valóság? Mi a pogányokat arra szólitjuk fel, hogy térjenek meg, de úgy néz ki, hogy a keresztyéneknek is meg kell térniük. Bocsássatok meg, ha kűlönös módon beszélek, de az igazságot kell mondanom. Ha nem ezt teszem, egyszer el kell majd számoljak erről, Isten szine előtt. Örülök annak, hogy még vannak olyan emberek, akik az igazságot akarják hallani. Ha nem az igazat mondjuk, akkor cirkusszá tesszük a gyülekezetünket. Sajnos sok helyen a mai keresztyénséget cirkusszá teszik, és ráadásul még tetszik is az embereknek ez a cirkusz. Bárcsak megkönyörűlne rajtunk az Úr, hogy ne legyünk részestársak sokakkal ebben a dologban. A mi feladatunk, az Úrral szemben és a világgal szemben az, hogy az igazságot és csakis az igazságot szóljuk: mert az igazság szabaddá tesz. Sajnálatos dolog, a mai keresztyénségben, hogy sokan a mennyiségre és nem a minőségre törekszenek.
Nem olyan rég, volt egy lelkész-konferencia a mi tartományunk fővárosában, Pietermaritzburgban a következő témával: ?Megtérés és megbánás?. Ezen a konferencián felállt egy lelkész és a következőket mondta: Nagyon veszélyes dolog, ha sokat beszélünk a megtérésről és a megbánásról, mert amikor ő megtért, olyan röhögő görcs kapta el, hogy a földön fetrengett a nevetéstől. Kijelentette: ?Én nevetve mentem be az Isten országába.?
Ebben a felszólalásban nyomát sem találtuk a megtérésnek és a megbánásnak, cseppet sem beszélt arról, hogy felismerte volna a bűneit. Vajon meg kell tűrniük a keresztyéneknek az ilyen igehirdetőket a szószékeiken?
Billy Graham, a hires amerikai evangelizátor egy alkalommal a következőket mondta: ?Évekkel ezelőtt az emberek sirva jöttek az Úr keresztjéhez, hogy megtérjenek. Manapság mosolyogva jönnek előre az evangelizációkon, hogy átadják az életüket az Úrnak.? Olyan mély megtérésekben van részünk, hogy ma megtérnek, holnap pedig már ismét a cigarettát fogják kezükben, vagy ha nem cigarettát, akkor kábitószert, vagy ha nem kábitószert, akkor egy parázna nőt, vagy ha ezt sem, akkor is ott marad a büszkeség, vagy a hazugság, vagy az irigység, a féltékenység, vagy a harag. Az ilyen dolgokról még beszélni sem kellene keresztyén körökben, nem hogy lépten nyomon ott találjuk őket a keresztyének között.
Sajnos ez a valóság a mai világban: a megtérések felszinesek, ezért a gyümölcs sem lehet jó. Legtöbb esetben az embereket jól beidomitják: felöltöztetik egy örvendező ruhába, felhúzzák a ruhát a világ öszzes tisztátalanságára, ami ott marad a ruha alatt. Hogyan lehet ez tetsző nekünk, de hogyan lehet ez tetsző az Úrnak? A feolvasott igében azt olvassuk, hogy Isten megparancsolja minden embernek mindenhol, hogy térjenek meg, és a megtérésük valós legyen, nem mosolyogva, mert nem a cirkuszba hiv minket az Úr, hanem az Ő szentségének jelenlétébe.
Nemrég, Délafrikában megtért egy terrorista. Mikor beszélgettem vele, megkérdezte tőlem: Mondd, milyen lélek a Szentlélek, aki a keresztyénekben van? Én visszakérdeztem, hogy milyért kérdezi ezt tőlem. Akkor elmondta a következő trörténetet: Egy nap egy nagy keresztyén gyülekezetben voltam. A zsebeim tele voltak kábitószerrel és cigarettával, a szivem tele volt gyűlölettel, és minden vágyam az volt, hogy hamarosan vért lássak. Akkor hirtelen hátra vágtam magam, mert azt mondták, hogy leszállt a Szentlélek. Elteritett, annak ellenére, hogy kábult és részeg voltam. De amikor kimentem onnan, folytattam a terrorcselekményeket, a kábitószerezést, a paráznaságot és a gyilkolást. Én nem értem ezt a Szentlelket.
Ez nem a Szentlélek ? válaszoltam neki ? ez egy másik lélek. Ha a Szentlélek elkezd munkálkodni az életünkben, érezni kezdjük Isten szentségét, aminek nem lehet semmi közössége a bűnnel. A világosság és a sötétség nem vállalhatnak közösséget egymással.
Ekkor ez a fiatal azt mondta: Meg akarok térni, imádkozz értem, hogy megszabaduljak a gyűlölettől és az erőszaktól.
Időközben megtudtam, hogy néhány társa, akik szintén terroristák voltak, megtért és viszamentek azokra a helyekre, ahol bűncselekményeket követtek el és megvallották a bűneiket és rendezték a dolgaikat. Olyan megdöbbentő vallomásokat tettek, hogy amikor a rendőrök hallották őket ezt mondták: Ha ilyen emberek, mint ezek, akikkel eddig csak problámáink voltak, megtérnek az Úrhoz, akkor eljött az ideje, hogy mi is megtérjünk.
Kedves barátaim, ha egy ember megtérése őszinte és igaz, több ezer más embet ragad magával. Ezzel a jelenséggel gyakan találkozunk, amióta elkezdődött közöttünk az ébredés. Ha csak egy gyermek megtér, előfordult, hogy száz vagy akár kétszáz ember tért meg néhány nap után. Nem a szavai, hanem a megváltozott élete győzi meg a többieket. Az a baj sokszor, hogy túl sokat beszélünk. Jobban tennénk sokszor, ha hallgatnánk, és hagynánk, hogy az életmódunk tanúskodjon, kűlönben újjal fognak mutatni ránk a pogányok kijelentve: ezzel a képmutatóval mi nem vállalunk közösséget.
Ugyanazon a konferencián, a tartományunk fővárosában, felállt egy asszony, aki a keleti területekről jött, ahol ugyancsak lelki ébredés volt és ezt mondta: ?Lelkész úr, én nem értem azt, amit ön mond a megtérésről és arról, hogy az ember nevetve megy a pokolból a mennyországba. Nem igy jött vissza a tékozló fiú az apjához. Az ő megtérése nem vicc volt. Mi Istennel nem viccelődhetünk: megtehetjük az emberekkel, de nem az Úrral. Isten szine előtt mi bűnösök, elveszettek vagyunk. Mi keleten azt mondjuk: ha valaki megtér az Úrhoz, úgy kell tegye, ahogy a folyó teszi a tengerrel: teljesen odaadja magát. Minden, ami bennünk van, ki kell jöjjön bennünk (minden bűn). Ime egy igazi megtérés, ahogy ezt a keleti négerek megfogalmazták: mint a folyó magát átadja a tengernek, úgy adjuk át magunkat az Úrnak: teljesen.
 
Milyen tehát egy igazi megtérés?
 
Kurt Koch, ?Hogyan találjuk meg az Úr Jézust? cimű könyvében? ir a középköri teológusokról, akik négy pontban foglalták össze az ő teológiájukat. Ez a négy pont nem kell, hogy sablon, vagy törvény legyen számunkra, ha azonban jártasak vagyunk lelki dolgokban, vagy ha átéltünk már egy lelki ébredést, könnyen rájövünk, hogy minden ébredésnél és minden megtérésnél, vannak alapelemek, melyek megismétlődnek. Ezeket az alapelemeket megtaláljuk a Bibliában is. Vehetünk egy bibliai megtéréstörténetet, és meg fogjuk találni benne ezeket a pontokat. De ismétlem: ne legyen ez szabály. Teljes szivvel törekedjünk arra, hogy ne csináljunk ebből törvényt.
Nézzük meg tehát melyek voltak a középkori teológusok alaptételei:
 
1.        attricio ? a bűn felismerése
2.        contriccio ? őszinte megtérés
3.        confessio ? bűnvallás vagy gyónás
4.        satisfactio operis ? jóvátétel
 
Vizgsáljátok meg ezek alapján, hogy a megtérésetek igazi volt-e, vagy nem volt igazi. Egy igazi megtérés többet ér ezer testi gyógyúlásnál. Többet ér az igazi megtérés, mint a rákból való gyógyulás, vagy akár a feltámadás. Amikor az Úr Jézus elkezdett prédikálni, ezt hirdette: Térjetek meg! Hasonló képpen Keresztelő János is, akiről azt mondta az Úr, hogy a legnagyobb az asszonytól születettek között, ő is a megtérést hirdette. Ugyanigy tettek az ószövetségi próféták is.
Ne mondja senki, hogy ezt csak az ószövetség Istene követelte igy. Manapság sok ember kűlömséget tesz az ószövetség és az újszövetség Istene között, és ezáltal visszasülyednek a többisten hitbe. Egyesek megtagadják az ószövetség Istenét és csak az ?új Istenükhöz? imádkoznak. Ha a te Istened nem azonos az ószövetség Istenével, akkor csak egy magán bálványt imádsz, saját eszeddel és értelmeddel alkottál maganak Istent. Az Isten, örök Isten, aki nem változik meg: Ő az első és az utólsó. Mi olyanok vagyunk, mint az időjárás, állandóan változunk, de Ő nem változik meg, és az Ő szava, a Szentirás sem változik meg.
Az újszövetségben azt olvassuk, hogy pünkösdkor, amikor Péter igehirdetése sziven ütötte az embereket, ezt kérdezték: Atyámfia, testvérek, mi tévők legyünk? Mit kell cselekednünk? Ekkor Péter ezt válaszolta nekik: ?Térjetek meg! Az Úr Jézus is, feltámadása után, amikor az emmausi tanitványokkal haladt az úton és felfedte nekik az irásokat, majd megjelent a többi tanitványnak is, saját szájával mondta: ?...hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot, minden nép között...? Lukács 24, 47 Az egész újszövetségen végighúzódik ez a téma: a megtérés. Fontos tehát, hogy mi is hangsúlyozzuk ezt.
Figyeljük meg tehát ezt a négy tételt:
 
1.        Attricio (A bűn felismerése)
 
Manapság sokmindenre azt mondják, hogy a Szentlélek munkája. Én megkérdőjelezem ezeket a dolgokat. Sok lélek van ugyan, melyek munkálkodnak, de nem minden lélek Isten lelke.
Az Úr megigérte, hogy az utólsó időben kiárasztja a lelkét minden teremtményre. Ha az Úr igér valamit, azt Ő meg is teszi. De az ördög is megtesz mindent, hogy megakadályozza Isten munkáját. Mivel azonban nem tudja megakadályozni a lelki ébredéseket, hamis, nem valós ébredéseket inditványoz. A Szentlélek nevében jön, de a maga munkáját végzi. Ébredés helyett cirkuszt csinál az egyházból. Az emberek azt állitják magukról, hogy megteltek Szentlélekkel, de bűnben élnek: paráználkodnak, elválnak, vétkeznek, és nincs győzelmük a bűn felett. Minden keresztyén, aki részesedett a Szentlélek ajándékában, több nint győztes: uralkodni tud a bűn felett. Ezek után meglátszanak az életében a Lélek gyümölcsei: a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szivesség, a jóság, a szelidség és az önmegtartóztatás. Arcuk isteni ragyogásáról, az örvendezésről ismered fel az ilyen embereket, azokat, akik részesedtek a Lélek ajándékában. Azt tapasztaljuk azonban, hogy éppen azok nem tudnak szeretni, akik a legtöbbet beszélnek a szeretetről.      
Ne csapjuk be magunkat és ne csapjunk be másokat: a megtérésnél a legfontosabb dolog a bűnök beismerése. Ez volt az első dolog, ami velünk történt, amikor a Szentlélek elkezdett munkálkodni közöttünk és ébredést ajándékozott nekünk. Az emberekre annyira ránehezedett a bűn, hogy sokszor száz-kétszáz ember állt sirva az ajtónk előtt, hogy megvallják bűneiket. Emlékszem az egyik nap egy pogány ember, egy gyilkos, úgy sirt mint egy gyermek, és amikor megkérdeztem, hogy miért sir ezt válaszolta: ?A pokol felé tartok, mert bűnös ember vagyok, az élő Isten ellen vétkeztem?. Ez a Szentlélek gyümölcse. Minél mélyebb és aprólékosabb a bűn felismerése, annál jobb: mert akinek sok bocsátatik meg, az jobban szeret. Aki nem ismeri be bűnösségét, az örömét leli a bűnben, és mivel örömmel vétkezik, nem akar megválni a bűneitől. Az ilyen ember állithatja ugyan, hogy benne van szeretet, de az csak testi, érzelmi szeretet lehet,és semmi köze nincs az isteni szeretethez.
Lehet, hogy azt monjátok: Erlo, te a mondanivalódat csak az ébredéssel támasztod alá. Igazold mindezt biblikusan, Isten igéjéne alapján. Nos, éppen ezt akarom tenni.
A zuluk közötti lelki ébredés a kezdetektől Isten igéjére támaszkodott, és mind a mai napig igyekszünk, hogy az ige alapján folytassuk az ébredést. János Evangéliumának a 16-ik részében, a 8-ik versben ezt olvassuk: ?És amikor eljön (a Pártfogó, a Szentlélek) leleplezi a vilg előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az itélet.?
Az első dolog, amit a Szentlélek tesz, amikor kezd munkálkodni az életünkben az, hogy megnyitja a lelki szemeinket, hogy lássuk meg a bűnt, Isten világosságában. Ha valaki nem élte át a megtérést, nyugodtan vétkezik és örömét leli a bűnben, sőt szereti a bűnt. Az ilyen emberen nem segit semmilyen egyházi törvény vagy a szülők szabályai. A meg nem tért gyermekek, ha félnek a szülőktől és nem vétkeznek az ő jelenlétükben, azonnal megteszik, ha a szülők nincsenek jelen. De ha a Szentlélek kezd munkálkodni egy ember életében, akkor nem kell már azt az embert oktatni, vagy győzködni, hogy mi a bűn, és mit jelent vétkezni, mert a Szentlélek meggyőzi és megvilásositja számára, hogy mi a bűn és miben vétkes. Ilyen szempontból azonnal le lehet ellenőrizni egy igehirdetést, vagy akár egy ébredést is, hogy az a Szentlélektől van-e vagy semmi köze az egésznek Léleknek. Sok igehirdetés és sok ébredés van, ami nem a Szentlélektől ered. Ezért mondja az apostol, hogy mindent meg kell vizsgálni. Ez a próbakő: Amikor eljön (a Pártfogó, a Szentlélek) leleplezi a vilg előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az itélet.? Nem azt mondja: Ne aggódj, nincs semmi baj, ha vétkeztél is, jó a mi Urunk, szeret téged. Nem igy biztat a Szentélek.
Az ébredés kezdetétől, sokszor az volt egy-egy nap az érzésünk, mintha az az itélet napja volna. Amikor az emberek megtértek, rettegtek és reszkettek. Meglett férfiak, olyan keservesen sirtak, mint elkeseredett, kétségbeesett gyermekek. Valóban megtapasztalták Isten szentségét, és egész addigi életük, minden jócselekedetük, csak szenyfoltok voltak a szemükben. Ez Isten ajándéka, amikor a Pártfogó megnyitja a lelki szemeinket, hogy meglássuk, hogy mi a bűn. Ez kell legyen az első dolog, ami velünk történik. Enélkül egy megtérés, vagy egy ébredés, hamis. Ha valaki csak azért tér meg, mert a beteg gyermeke meggyógyult, akkor az összes bűnét beviszi a gyülekezetbe,és megterheli vele az egyházat. Ez egy komoly probléma a modern kereszyénségben. Sokszor, úgymond megtérnek mohamedánok vagy buddhisták, de tulajdonképpen beviszik a mohamedanizmust és a biddhizmust az egyházba.
A régi életet teljesen le kell zárni, be kell fejezni, mert nem lehet semmi köze a Krisztusban kapott új élethez. ?Mert, aki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és minden újjá lett.?
Hadd kérdezzem meg tőled: hogy állsz te ezekkel a dolgokkal? Minden új a te életedben? Vagy nem volt elég mély a megtérés, ezért csak felemás dolog az egész. Ha igy van, akkor eljött az ideje, hogy most mélyre hatoljon. Bárcsak adná a mi drága Urunk, hogy a Szentlélek által, megnyiljon a szemed és meglásd a bűnt.
Sokszor megtörténik, hogy keresztyének veszekednek egymással, aztán azt kérdezik: vajon bűn, vagy nem bűn a veszekedés? Ha jön a Szentlélek és megnyitja az ember szemét, akkor hiába biztatjuk, hogy ez nem bűn, mert látni, érezni fogja, hogy vétkezett, és belátja: ?Én vagyok a hibás.?
Ez tehát a bűn beismerése. Csodálom, hogy az Úr felfedte ezt a középkori teológusoknak. Milyen jó lenne, ha a korabeli teológusok is felismernék ennek a tézisnek a fontosságát, és erre épittenék az ő teológiájukat.
 
2.        Contritio (Az igazi megtérés)
 
A második korinthusi levél, hetedik részének, tizedik versében ezt olvassuk: ?Mert az isten szerinti szom