3. Ismerd meg a pásztor hangját

 
Erlo Stegen igehirdetése
 
János evangéliuma 1o, 1-6
?Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de akiaz ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig a nevükön szólitja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.?
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.
  
Adja az Úr, hogy mi megértsük azt, amiről Ő beszél nekünk.
 
Azt mondja az Úr Jézus, mint a jó pásztor, hogy az Ő juhai ismerik az Ő hangját. Könnyen leellenőrizhetjük és kiderithetjük, hogy kik az Úr juhai: mert az Ő juhai ismerik az Ő hangját. Mégis milyen szomorú, szinte sokkoló az a tény, hogy keresztyén körökből, keresztyének szájáról azt halljuk, hogy az emberek nem ismerik fel az Úr hangját. Az emberek túlságosan nehéznek tartják azt, hogy felismerjék az Úr hangját. Azt kérdezik: miből tudom meg, hogy az az Úr hangja volt? És nehéznek találják azt, hogy erre a kérdésre választ kapjanak. Nem tudom miért van ez igy; talán mert emberek vagyunk. Milyen érdekes azonban, hogy a juhok semmi nehézséget nem találnak abban, hogy felismerjék a pásztoruk hangját. Hogy van akkor az, hogy mi emberek annyi nehézségbe ütközünk ezen a téren? Az igazság az, hogy minden keresztyénre nézve, Isten minden gyermekére nézve, nagyon fontos dolog az, hogy ismerje az Úr hangját. Ha nem ismerjük ezt a hangot nem jutunk messzire: előbb-utóbb kisiklik az életünk. Az Úr hangja olyan számunkra, mint a vonatnak a sinek. Ha lesiklunk a sinről, sok kár keletkezik ebből. Ha egy vonat kisiklik, mindig nagy tragédiát okoz. Milliós összegekre felrughat a kár, ami származik ebből, de nem csak anyagi kár, hanem sokszor emberi életeket is követel. Hasonló képpen van a mi életünkkel is. Ne mondd: ha kisiklok, hát kisiklok, az én bajom. Nem csak téged érint ez. Az Úr azt mondja, hogy mi vagyunk a só, mi kell legyünk a világ világossága. Ha mi nem teszünk eleget ezeknek a követelményeknek, letérünk a pályánkról, ezáltal sok más embernek a vesztét okozzuk. Ezért mondom, hogy nagyon fontos, hogy ismerjük az Úr hangját. Akár olyan messzire is elmehetünk ebben a dologban, hogy megkérdezzük: ha valaki, nem ismeri az Úr hangját, lehet-e egyáltalán az Isten gyermeke? Az Úr nyájához tartozik-e egyáltalán az ilyen?
Emlékszem, néháy évvel ezelőtt, résztvettem egy konferencián Svájcban, Lozánban. Ott találkoztam egy lekésszel, aki valahol közelkeleten, meglátogatott, más lelkészekkel együtt, egy olyan vidéket, ahol még a pásztorok nagyon ősi, primitiv módon éltek. Amint oda értek, négy vagy öt kűlönböző pásztor összeterelte a nyáját egy helyre. Az akol, ahova összeterelték a juhokat, gerendákból volt összerekva, de úgy, hogy egyik gerenda a másikhoz tapadt, és több mint két méteres fal volt, hogy a vadállatok nem tudjanak hozzáférni a juhokhoz. Ennek az akolnak olyan szoros volt a bejárata, az ajtaja, hogy csak egyszerre egy juh tudott bemenni vagy kimenni rajta. A pásztor pedig ott állt az akol ajtajánál. Amint bementek a juhok, a pásztor megérintette mindegyik állatot, és ez az érintés elég volt a pásztornak ahoz, hogy észrevegye, ha valamelyik juh beteg, vagy valami baja van. Igy terelték be az állatokat este. Reggel odaállt az egyik pásztor az ajtóhoz, szólitotta a saját juhait, és ahogy össze voltak vegyűlve a kűlönböző pásztorok juhai, az övéi a pásztoruk hangjára felkapták a fejüket és sorakoztak a kijárathoz. A többi juh, ami nem az övé volt, fel sem figyeltek az illető pásztorra. Egy lépést sem tettek a kijárat felé. Ezután jött a következő pásztor és ugyanigy járt el. És amikor az ő juhai meghallották a hangját, azonnal felsorakoztak és követték. Azok a juhok, amelyek nem az övé voltak ismét helyben maradtak.
Mikor mindezt látta a lekész, aki nekünk ezt elmesélte, aki kűlönben nagyszerű imitátor, odament a következő pásztorhoz, és megkérdezte: Mondd mit mondasz a juhoknak, amikor hivod őket? Odafigyelt a szavakra, néhányszor elismételte, aztán odaállt ő az akol ajtajába és hivta a juhokat. A juhok mintha süketek letek volna, a fülüket sem mozditották meg. Megkérdezte ismét a pásztort: jól ejetem a szavakat? Igen ? felelte, Aztán ismét hivta őket, de a juhok meg sem mozdultak. Amikor látta a lelkész, hogy semmikép sem boldogúl, hivta a pásztort, hogy ő szólitsa a juhokat. Az odajött, és minden erőlködés nélkül, egyszerüen elismételte a szavakat. A juhok felkapták a fejüket és elindultak felé. A lelkész nem hitt a szemeinek. Mi lehet a pásztor titka? Meg kell magyarázd nekem mit tettél ? mondta a pásztornak.
A pásztor, amikor kihivja a juhokat, soha nem hagyja magukra, hogy járjanak a maguk útján, hanem előttük jár és vezeti őket. A lelkész erre is rákérdezett: hogyan csinálod, hogyan vezeted őket? Beállt a juhok elé és előttük ment, mert azt gondolta, hogy a juhok követni fogják. A juhok azonban egy tapottat sem mozdultak felé, nem követték az idegent. Ugyanazokat a szavakat használta, amit a pásztor használt, mindent ugyanúgy tett, de a juhok mégsem követték. És hiába vette volna fel a pásztor subáját, mert akkor sem követték volna őt. Csak a pásztorukat követik a juhok.
Hogyan lehet ezt megmagyarázni? A juhok okosabbnak tünnek ebben a tekintetben, mint mi, emberek. Az Úr Jézus pontosan erről beszél: Ha idegen jön, nem hallgatnak az idegenre, inkább elszaladnak tőle. Érdekes, hogy mi emberek, nemhogy elszaladnánk, de még követjük is a hamis pásztorokat. Sokszor csak sok-sok kilóméter távlatban jövök rá: hibát követtem el, mert olyat követtem, aki tévútra vezetett. Ezért mondom azt, hogy nagyon fontos, hogy ismerjük a pásztor, az Úr Jézus hangját: nem csak a lelkészek, hanem minden eggyes egyén. Ha mindannyian az Úr hangjára hallgatnánk, soha nem lenne szakadás és meghasonlás közöttünk, hanem ez hozná meg számunkra a tökéletes harmóniát. Ha mindannyian ugyanarra a hangra hallgatnánk, akkor azonnal felismernénk az idegen hangját. A juhokban van egy bizonyos ösztön, ami képessé teszi őket, hogy felismerjék a kűlönböző hangokat: ez az ösztön kell meglegyen bennünk is, hogy felismerjük az Úr hangját. Azonnal fel kell ismernünk az idegen hangját és elhatároljuk magunkat tőle. Nagy tévedés lenne, ha minden idegen hangra odafigyelnénk.
Ahhoz, hogy felismerjük a pásztor hangját, szükséges, hogy személyes kapcsolatban éljünk vele. Az áram átmegy a vezetéken, de ha a vezeték meg van törve, akkor nem vezeti az áramot. Ha meg akarod hallani a Pásztor hangját, akkor erre a személyes kapcsolatra van szükséged, olyan kell legyen a viszonyod vele, mint a vezetéknek az áramhoz. Ez a viszony maga a mennyország. De ha ez a szál, ez a kapcsolat megtörik, akkor sötétség boritt el minket. Ha kapcsolatban vagyunk az Úrral, akkor világosságban élünk, de a személyes kapcsolat nélkül nincs világosságunk.
A pásztor nem hagyja magukra a juhokat, hogy prédává legyenek a vadállatoknak. Kihivja őket és vezeti őket. Egy lépést sem kellene tegyünk nélküle: az Úr, a Pásztor nélkül. Az Úr előttünk jár és mi minden egyes lépést az életben, abban a tudatban kellene megtegyünk, hogy bizonyosak vagyunk, hogy Ő előttünk jár és vezet. Úgy, ahogy a juhok megállnak, ha a pásztor megáll, és csak akkor indunak el, ha ő is elindul, mi is mindig rá figyelve kellene járnunk és eljárnunk.
A Biblia egy lépéssel tovább lép: nem csak azt mondja, hogy az Úr az ajtóban áll, hanem azt, hogy ő, az Úr az ajtó. Mi rajta keresztül járhatunk ki és be. Hogyan lehetséges azonban, hogy átjárunk, ki és be rajta, benne élünk, és mégsem ismerjük a hangját? Ha ebbe belenyugszunk, az olyan, mintha a legnagyobb bűnt tűrnénk meg az életünkben, mert egy hivő ember sem tud fejlődni, vagy egyáltalán megállni, ha nem ismeri az Úr hangját. Milyen gyakran olvassuk a Bibliában, kűlönösképpen amikor a gyülekezeteknek szóló leveleket olvassuk: ?Akinek van füle a hallásra, hallja meg!? Hadd mondjam ki egyenessen: az életed nem ér semmit, ha nem ismered az Úr hangját. Ebben az esetben csak egy botrány és akadály vagy Isten országában és az Ő munkája számára. Az a keresztyén, aki nem ismeri az Úr hangját, és minden más hangra odafigyel, csak félrevezeti és akadályozza a többit, úgyhogy jobb lenne, ha nem is ólálkodnál a hivők között. Ezért mondja Pál apostol: hogyha egy angyal jönne le az égből és más üzenetet hirdetne, ami kűlömbözik a Biblia tanitásától, anathema, azaz, legyen átkozott.
Pál annyira biztos volt, abban, hogy ismeri és hallja az Úr hangját, hogy még egy angyal sem tudta volna őt ettől eltériteni. Hol vannak manapság az ilyen emberek, akik ennyire világosan felismerik az Úr hangját? Az ilyen emberek rengetnék meg a világot.
A sátán természetétől fogva gyűlöli azokat, akik ismerik az Úr hangját. A sátán ugyanis nem harcol azok ellen, akik semmi veszélyt nem jelentenek számára. Minél tisztábban felismered azonban az Úr hanját és követed azt, annál inkább ellened fog támadni. De ha süket vagy, nem fog bántani, hanem vállon vereget és azt mondja: jól van jó és hű szolgám. És úgy tűnik, hogy sok szolgája van, akik szorgalmasan támogatják őt ördögi tevékenységében.
Akár gyermek vagy, akár felnőtt, közékorú vagy idős: ismerned kell az Úr hangját.
Hogyan lehetséges, hogy a juhok felismerik a pásztor hangját? Egy alkalommal, amikor még ketté volt osztva Németország, vendéglátóink elvittek, hogy megnézzük a határt. Éppen a határom, ott volt egy juhász a juhaival. Addig soha nem láttam egy igazi pásztort. Amint odaértünk, azonnal odamentem hozzá, de ő mozgásban volt, ment a juhok előtt. Odaszoltam hozzá és megkértem álljon meg, mert le akarom fényképezni. Ő azonban visszafelelt és azt mondta, hogy nincs ideje megállni, nem teheti. Akkor kezdtem magyarázkodni és elmondtam neki, hogy Afrikából jöttem és még soha nem láttam juhász, de őt ez nem nagyon érdekelte, nem állt meg. Meglehet, hogy csak azért nem állt meg, mert makacs német volt, de ment tovább és úgy menet közben lehetett csak vele beszélgetni. Csak úgy tudtam lefényképezni, hogy jó előre szaladtam és szembefordultam vele. Aytán odaszegődtem mellé és láttam, hogy egy nagy görcsös bot van a kezében. Megkérdeztem hogy mire való a botja, mire azt felelte, hogy azzal téritgeti, tereli és levkézteti a juhokat. Megkértem mutassa meg, hogyan csinálja, de azt felelte, hogy őnem játszik a juhokkal, nem bántja őket csak ha igazán rákényszeredik arra, hogy odacsapjon nekik. Aztán megkérdeztem tőle: mindig a juhokkal vagy. Azt felelte: mindig. Nincs számára szabadság, karácsony, ünnepnapok, mindig a juhokkal van, függetlenül az időjárástól. Már húsz éve egyebet sem csináltam, nap, mint nap a juhokkal vagyok - mondta. Ez volt az első pásztor, akit láttam életemben. Elképesztően hangzott számonra mindaz, amit mondott.
Mindebből megtanultam, hogy miért ismerik, hogyan ismerik a juhok a pásztor hangját. Azért ismerik őt, mert nap-nap után vele járnak: vele vannak szüntelen. Amikor már megszületnek, a pásztor ott van velük. Ismerik őt, hivja, szólitja őket, és ők követik őt.
Ha megakarjuk ismerni a Pásztor hangját, akkor vele kell éljünk és vele kell járjunk szüntelen. Az Ő jelenlétében kell élnünk, és be kell gyakorolnunk azt, hogy felismerjük az ő hangját. Jobban kell ismerjük az Ő hangját, mint bármilyen más hangot. Meg kell tudjuk kűlömböztetni a hangokat: ez a pásztor hangja, ez nem a pásztor hangja. Olyan viszonyban kell élnünk az Úrral, hogy akár millió hang közűl fel kell tudjuk ismerni: ez az Úr hangja. Vannak emberek, akik bekapcsolják a rádiót és azonnal tudják, melyik bemondó beszél, melyik állomástól, de az Úr hangját nem ismerik. A gyermekek már nagyon kicsi korban felismerik az édesanyjuk hangját, sőt az érintését is. A siró gyermeknek sokszor elég ha az édesanyja megérint a sötétben, megsimogatja és a gyermek megnyugszik és elcsendesedik. Akkor miért van az, hogy olyan nehezünkre esik megismerni, felismerni az Úr hangját?  Nem kellene ennek igy lennie. Szégyen és gyalázat a kerestyénekre nézve, ha nem ismerik fel az Úr hangját. Jobban kellene ismerjük az Úr hangját, mint bármi mást.
Hogyan jutok el oda, hogy felismerjem az Úr hangját? Hadd adjak néhány példát.
Mész valahova, vezeted az autódat és rágondolsz egy személyre. Az az érzésed, hogy el kellene menj, és meg kellene látogatnod az illető személyt. Később azonban egy másik gondolatod támad, és úgy érzed, hogy ma nem kellene meglátogasd, talán valamikor máskor, gondolod. Nos van két hang, ami beszél hozzád: melyik az Úr hangja? Az egyik hang egyet mond, a másik mást: melyik a Pásztor hangja? Ha csak emberekre hallgatnánk, akkor is egyik ezt, másik mást mond. Jaj nekünk, ha minden emberre hallgatunk: végül a bolondok házában kötünk ki. Ezért fontos, hogy ismejük az Úr hagját. Az Úr beszélhet hozzánk, akár egy személy által is. Nem számit hogyan beszél hozzád, az a fontos, hogy te felismerd a hangját. Azzal kell kezdjed, hogy céloddá teszed és imádkozol: Uram felakarom ismerni a te hangodat. Be kell látnod hegy ennélkül csak a sötétben tapogatózol: hibát hibára halmozol, utánna meg bánkódsz a tévedéseid miatt. Egyik pillanatban meg vagy győződve, hogy az Úr akaratát teljesited, a másik pillanatban pedig elhatárolod magadat előbbi cselekedetedtől. Csodálkozom, hogy annyi ember van, akik ilyen bolondul élnek, anélkül, hogy rájönnének erre. Olyan kevés személy van, akik világosan látják mi az Úr akarata az életükben. Talán megváltozott az Úr az idők folyamán? Szó sem lehet erről: ellenben mi változtunk meg. Ha az Úr megmond valamit, az úgy lesz. Mi azonban elveszitjük az érzékünket és elfordulunk az Úrtól. Elkövetünk egy hibát, de nem vagyunk képesek belátni ezt. Egyik barátom egy nap megkérdezett: tévedhet-e a Szentlélek? Nevettem és azt kérdeztem: hogyan mondhatsz ilyet? Erre azt mondta, hogy ő úgy érzi, hogy sok mindent igér ugyan, de aztán nem teljesednek be a dolgok. Én tovább nevettem, és azt mondtam, hogy akkor valahol máshol van a baj, de a Szentlélek nem tévedhet.
Meghallani az Úr hangját. Térjünk vissza a példánkra. Vezetsz és gondolatok forongnak a fejedben: elmenjek, vagy ne menjek, és őrlódsz a két pólus között. Ez nem mehet sokáig, mert ki vagy téve annak, hogy minden szél elsodorjon. Mit teszel tehát? Lehet, hogy van egy bölcs feleséged, aki jó tanácsokat tud adni neked, úgyhogy megkérdezed őt. De mit tesz az, akinek nincs egy ilyen bölcs felesége? Feleség ide vagy oda, a legjobb viszonyban magával az Úrral kellene legyél. Ha egyenesbe akarsz jönni, imádkoznod kell. Belátod alázatosan: Uram nem szolgálhatok tovább két úrnak. Két hatalom között őrlődöm, melyek egymásnak feszülnek. De nem akarok tovább igy élni, hanem a te akaratodat akarom tenni, ezért mutasd meg, ismertesd meg velem a te hangodat Uram. Őszintén megállsz az Úr előtt és igy imádkozol: Te mutasd meg Uram, mi a te akaratod az én életemben. Nem akarok vétkezni, nem akarok ellenszegülni neked. Veszem az első hangot és ellenőrizem. A Biblia azt tanitja, hogy mindent viszgáljunk meg. Mindent meglehet vizsgálni és az eredmény, a gyümölcs kimutatja, hogy az Úrtól volt-e vagy nem. Imádkozol: Uram, az egyik gondolatom az, hogy meglátogassam ismerősömet, a másik éppen az ellenkezője. Kérlek Uram, mutasd meg nekem, melyik a te hangod. Most az első hangra hallgatok és meglátogatom az ismerősömet. Meglehet, hogy mikor odaérsz, az illető személy éppen indult volna hozzád, mert beszélni akar veled, és szüksége van rád. Ez azt jelenti, hogy az Úr vezetett. Akkor ismét felidézed a hangodat, és utánnanézel az érzéseidnek. Egyik hang szelid és nyugodt volt, a másik pedig erőszakos és tolakodó. Hadd meséljek el egy valós történetet, ami megtörtént egy bizonyos emberrel. Egy bizonyos helyen volt és volt egy bizonyos barátja. Nagyon szoros barátságban volt ezzel az emberrel. Egyszer hallotta, hogy valakik megverték a barátját. Arra gondolt, lehet, hogy az ember megérdemelte a verést. Mivel azonban a barátja volt, mégis egyetérzett vele és megsajnálta. Arra gondolt, hogy elmegy, hogy vigasztalja a barátját. Késóbb úgy érezte, jobb ha nem megy el hozzá: jobb ha békénhagyja. De akkor ismét arra gondolt: mit fog ehhez szólni a barátom, ha most nem állok mellé? Elment tehát, hogy meglátogassa. Ahogy bement a barátja hátába, egy sötét folyósón kellett átmennie. Ahogy ment egyszer csak beleütközötte valamibe a fejét, úgy hogy behasadt a feje és ömlött a fejéből a vér. Visszament tehát a saját házába, megmosdott és bekötötte a fejét, aztán megköszönte az Úrnak, hogy visszaforditotta őt. Azt mondta: tudtam Uram, hogy nem kellett volna odamennem, de más szempontokat vettem figyelembe, és más hangokra figyeltem, mint amire figyelnem kellett volna. Köszönöm Uram, hogy megakadályoztál, hogy oda menjek.
Néha az Úr drasztikus eszközökhöz kell nyúljon hogy felismerjük a hangját. Van amikor egy szamarat használ, ahhoz, hogy megakadályozzon egy prófétát. Amikor az Úr akadályokat görditt elénk, meg kell tudjuk köszönni neki. Egy idő után ez az ember, ismét úgy érezte, hogy el kell mennie a batátjához. Nem volt tiszta számára, hogy az Úr hangja volt-e, ami az elmúlt este megakadályozta. Arra gondolt, hogy lehet a sátán akadályozta meg őt. Ismét nem tudta: vajon most az Úr állitotta le őt, vagy az ördög?      
Akkor kezdett imádkozni: Uram szeretném tudni mi a te akaratod ezzel a dologgal kapcsolatban. A tegnap, amikor oda akartam menni, vissza kellett forduljak. Most az ördög volt, aki megakadályozott, vagy te Uram, Most le akarom ellenőrizni, hogy te küldtél a tegnap este vagy nem.
Elment a barátjához és megkérdezte: te a tegnap este, egyáltalán otthon voltál, amikor megakartalak látogatni. Nem voltam a tegnap itthon ? felelte a barátja. Köszönöm Uram ? mondta ? ez iagazolja, hogy nem te küldtél, hanem egy idegen hang volt, ami hozzám beszélt.
Ha igy élsz és leellenőrized a hangokat, nem telik el sok idő és képes leszel kűlömbséget tenni a hangok között. Eljön az idő, amikor biztosan fogod tudni, mikor szól hozzád az Úr, és azt is tudni fogod, hogy akkor engedelmeskedned kell az Ő hangjának. Nem fog megtéveszteni még egy angyal hangja sem. Az ördög sokszor úgy jön hozzánk, mint a világosság angyala. Az ördög sokszor a Bibliát használja fel, Isten igéjét, ahoz, hogy egyeseket férevezessen. A ördög, amikor igazán elemében van, akkor a Biblia szavait kezdi el idézni: ezt tette az Úr Jézussal is, amikor megkisértette. Amikor a Bibliát használja a gonosz, mindig egyoldalúan viszonyúl az Isten igéjéhez. Kiragad egy részt, anélkül, hogy az egész Szentirást a maga valóságában tárná fel. Amikor az Urat kisértette, az Úr Jézus nem azt mondta, hogy helytelen doktrinákkal hozakodik. Igaz, meg van irva ? mondta ? de viszonyt más is meg van irva. A különböző doktrinákkal is ez a probléma: az emberek csak egyoldaluan állitják be Isten igéjét. Ez az ördög mestersége, ezt szereti ő tenni: egyoldalúan bemutatni a dolgokat. Hiszünk mi az ilyen tanitásoknak? Inkább azt kellene mondjuk, mi mindkét oldalt figyelembe vesszük. Ha nem ezt tennénk, figyelmen kivül hagynánk a Biblia figyelmeztetéseit. Ha pedig mindig csak az egyik oldalt vesszük figyelembe, akkor gyakorlatilag, mindenki azt teheti, amit éppen akar.
Isten szeretet: ez igaz, és én teljes szivemből hiszem ezt, de nagyon veszélyes Istent mindig csak ebből a szempontból megközeliteni. Láthatólag az ördögnek is tetszik elhitetni az emberekkel, hogy Isten szeretet, és ahogy a Jehova tanúi mondják: Isten nem büntetheti meg az embert. Isten nem taszithat el valakit, nem itélhet kárhozatra, ez lehetetlen ? mondják. Az ördög felhasználhat egy bibliai verset, egy látomást, vagy akár egy álmot. Jöhet az ördög egy kinyilatkoztatással, egy próféciával, sok mindent felhasználhat. Ezért van szükségünk arra, hogy ismerjük az Úr hangját. Maga a Lélek kell tanuskodjon, amellett, amit az Úr mond. Ha nem ismerjük az Úr hangját, elkezdünk hánykódni, kételyek támadnak bennünk: és aki kételkedik, az kétlelkű ember. A kételkedő ember olyan, mint akit a szél hajt és ide-oda csapkod: ma igy gondolkodik, holnap egészen másképpen. Nem jár az ilyen ember az Úr világosságában, hagyva, hogy a mennyei pásztor vezesse őt.
Szükséges, hogy nap, mint nap erre öszpontositsunk: Uram akarom ismerni a te hangodat! Szeretném Uram, ha Te vezetnél engem. Ez kell a legfontosabb dolog legyen az életünkben, mert ha nem könnyen elesünk.
Az engedetlenség ugyanolyan szörnyű bűn, mint a varázslás. Ha kategorizálnánk a bűnöket, a két bűn, az engedetlenség és a varázslás, ugyanabba a kategóriába esnének. Milyen érdekes: ha egy keresztyén elmegy egy varázslóhoz, azt mondjuk, hogy milyen szörnyű bűnt követett el, de ha valaki Isten iránt engedetlen, arra nem mondunk semmit. Úgy tűnik, az engedetlenségre a keresztyének fel sem figyelnek. Pedig isten igéje ugyanannyira elitéli az engedetlenséget, mint a varázslást és a boszorkányságot. Tudjuk, hogy az okult dolgok megkötözik az embereket, olyannyira, hogy az egsz életüket tönkreteszik. Mindenhol a keresztyén világban, azt tartják a vezető egyéniségek, hogy bűnvallás nélkül, nincs szabadulás az okkult dolgoktól. Ha csak nem hozod világosságra, hogy a Szentháronság Isten megkönyörűljön rajtad, és nem térsz meg teljes szivvel, nincs ebből a megkötözöttségből szabadulás. És mit mond az Úr? Az engedetlenségnek ugyanaz a hatása, mint az okult, ördögi dolgoknak. Az engedetlenség még a varázslásnál is gonoszabb bűn. Kezditek érteni, hogy miért kell ismerjük az Úr hangját? Ha nem ismerjük az Úr hangját, azt tesszük, ami éppen tetszik. Az Úr szól hozzánk, de mi fel sem figyelünk rá és meg sem halljuk az Ő hangját. Saul, aki Izráel királya volt, az engedetlenség miatt bukott el. Sámuel, aki igaz prófétája volt az Úrnak, rákérdezett a királyra: ?mi ez a bégetés, amit hallok?? Saul takargatta a szégyenét, kifogásokat keresett, mentegette magát. Ahelyett, hogy előlépett volna, hogy töredelmesen bevallja: vétkeztem, ő a saját igazát bizonygatta. Ahelyett, hogy nyilvánosan belátta volna a tévedését és kegyelemért imdkozott volna, ő szabadkozott. Ekkor mondta neki Sámuel: Nem tudod, hogy Isten szemében többet és az engedelmesség az áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérjénél!? (1Sám 15, 22) Feláldozhatod az életedet, akár vérédet onthatod az Úrért, mégsem leszel kedves Istennek, ha nem vagy engedelmes neki. Mi lett Saullal az engedetlenség következtében? Elveszitette a királyságát, a felkenését, amit Istentől kapott, mert engedetlen volt. Mindez azért töténhetett meg vele, mert más hangokra hallgatott: belső és külső hangokra. Természetesen másokat hibáztatott: az embereket, a körülményeket, ami belekésnyszeritette őt ebbe a helyzetbe. Készen kellett volna lenie akár szembeszállni az egész néppel az Úrért, még ha meg is ölték volna ezért. Igy menthette volna meg magát és az egész népet. Isten az Ő lelkével ruházta fel Sault, és hogy végezte be ez az ember az életét, az engedetlenség miatt? - Öngyilkos lett.
Vehetünk egy másik példát is: Ákán esetét, aki ugyancsak engedetlen volt. (Józsué 7) Mi lett az eredménye Ákán engedetlenségének? Átok szállt rá és az egész családjára. De nem csak a családjára, hanem az egész népre. Szoktam használni a vonat példáját. Ha a mozdony kisiklik, magával huzza az egész vonatot. Sok kárt okoz maga körül. Ha vétkezel, sok kárt teszel magadban és a környezetedben. Csak az örökkévalóságban vállik nyilvánvalóvá, mennyi kárt okoztunk a bűneinkkel. Meglehet hogy számtalan ember fog vádolni, hogy ők a mennybe jutottak volna, ha te másképpen éltél volna, most pedig a pokolba vannak miattad. Az emberek figyelnek minket, olyanok mint a gyermekek, akik állandóan figyelik a szüleiket, és ha rossz példák vagyunk számukra, romlásba visszük őket. Azt mondják: ők keresztyének és igy élnek, akkor nekünk is szabad igy élnünk és igy viselkednünk. Jajj annak a szülőnek, aki a gyermeke szeme láttára vétkezik és ezzel bűnbe viszi saját gyermekét. Ismerek egy embert, aki azt mondja, hogy soha többé nem fogja betenni a lábát egy templomba. Hogyha elmennél hozzá, hogy a keresztyénségről beszélj, kidobna a házából. Ez az ember sokáig ugymond keresztyénekkel élt együtt. Ezért mondja: ne magyarázz nekem a keresztyénségről, én ismerem őket, hogy hogyan élnek a keresztének. Tudatosan vagy tudat alatt, valami történik az emberekben, amikor keresztyéneket vétkezni látnak. Hastása van az emberekre, ha a keresztyének könnyelmű életet élnek: két urat szolgálnak. Csak az örökkévalság fogja feltárni számunkra azt a kárt, amit engedetlenségünkkel okoztunk. Izráel egész serege vereséget szenvedett egy ember miatt, mert ez engedetlen volt, annélkül, hogy valaki tudott volna az ő engedetleségéről. Felkiálltottak az izráeliek: miért ért minket vereség?  - Erőtlenek vagyunk, teljesen elgyengültünk. Sokan meghaltak azon a napon, és soha nem támadtak fel a halálból. Meghaltak egyszer, s mindenkorra, mert egy emberi sziv engedetlen volt.
Értitek most már, hogy miért mondja az Úr a prófétája által: fontosabb az engedelmesség, mint az áldozat?  Úgy tűnik, sok keresztyén el van varázsolva, anélkül, hogy tudna róla. Meg van kötözve a sötétség köteleivel: nincs szabadsága, nincs semmi vonzó az életében, az élete nem jó illat mások számára, nem tud imádkozni, bizonyságot tenni, nem tud lelkeket megnyerni Krisztusnak, nincs benne tűz, nem ég az Úrért, mert meg van rekedve Egyiptomban, a bűnben. Egy keresztyén ember kötelei le kellene hulljanak a pusztába, amikor kivezeti őt az Úr a bűn rabságából, hogy több mint győztes legyen, olyan ember, aki megrengeti a világot. Ehelyett mi történi? Megrengeti őt, nem a világ, hanem az ő pitiáner helyzete és megreked. Nem hogy a világgal nem bir el, még a saját háztartása is föléje kerekedik. Nem, hogy másokat nem tud megnyerni Krisztusnak, de a saját gyermekeit sem tudja megnyerni Neki. Miért van ez igy? A varázslás miatt, ami az engedetlenség. Az Úr szól hozzád, de te meg sem hallod mit mond neked. Ha hallgatunk rá, megmenekülünk, ha nem vesztünkbe rohanunk. Ha hallgatunk az Ő hangjára, soha nem sülyedünk el: mindig felszinen maradunk. Olvassátok el Mózes ötödik könyvének a huszonhetedig részét: mennyi áldás származik abból, ha hallgaunk az Úrra. De ha engedetlen vagy, akkor átok száll rád. Ez is rámutat arra, hogy milyen fontos, hogy hallgassunk az Úr szavára, hogy meghalljuk az Ő hangját, és hogy engedelmeskedjünk neki. Ideje, hogy mi, akik az Úr juhainak nevezzük magunkat, meghalljuk, amit az Úr mond nekünk és engedelmeskedjünk neki. Ideje, hogyha az Ő juhainak nevezzük magunkat, kövessük a Mestert.
Ha nem ismered az Úr hangját, akkor kiálts hozzá: Uram, meg akarom ismerni a te hangodat, nem akarok kétségek között és engedetlenségbe élni. Nem akarok bűnben, tudatlanságban élni, ezért ismernem kell a te hangodat. Hogyan lehetséges az, hogy évek óta keresztyénnek nevezed magadat és nem ismered az Úr, a Pásztor hangját. Egy igazi keresztyén természet szerűen kell ismerje az Úr hangját. Azonnal rá kell ismerjen, tudnia kell: ez az Úr hangja. Sokan elbizakodnak és biztosnak tűnnek a dolgukban, de a biztonságuk nem felülről származik, hanem földi.
Ha ismered az Úr hanját, Ő szólit téged, kivezet az akolból, előtted jár, és te követed őt. Ha idegen jön, az Úr juhai azonnal felismerik az idegen hangját, és elszaladnak az idegenektől. Bármely másik hang az Úr hangján kivűl, idegen hang. Hiába viseli valaki ugyanazt a kalapot, vagy ugyanazt a subát, ugyanaz a bototja, mert a hang elárulja a pásztor kilétét.
Amikor Anániás Péter lába elé tette a föld árát, amit eladtak, és azt mondta: mindent elhoztam, Péter hallotta a hangot, ami felfedte az igazságot. Anániás, miért szállta meg a Sátán a szivedet, hogy hazudj a Szentléleknek ? kérdezte Péter.
Vannak kűlönböző ajándékok, mint a bölcsesség ajándéka, de én most nem erről beszélek. Meghallani a Pásztor hanját: ez egy kűlön ajándék. Amikor az Úr ezekről a dolgokról beszélt, nem értették meg Őt. De minden juhnak ismernie kell az Úr hangját. Ha nem ismerjük és nem követjük az Úr hangját, kudarcból kudarcba bukdácsolunk. De ha ismerjük az Ő hangját gyözedelmes életet élünk. Segitsen minket az Úr, hogy mindazok, akik az Ő juhainak nevezzük magunkat, meghalljuk az Ő hangját. Adjon az Úr nekünk alló fület, hogy a mi viszonyunk az Úrral, az Ő akarata szerint való legyen.
 
Imádkozzunk!
Úr Jézus köszönjük a te Igédet. Köszönjük, hogy emlékeztetsz minket arra, hogy a te juhaid hallják a te hangodat. De nemcsak hallják a hangodat, hanem követnek is téged. Segits Urunk, hogy igazi juhaidnak bizonyuljunk. Bárcsak bebizonyosodna az életünkben ez, azáltal, hogy ismerjük a hangodat és követünk téged. Járj előttünk Urunk, hogy mi kövessünk, bárhová mégy. Ámen
 
 
4. Rombold le a válaszfalat
  
 Erlo Stegen igehirdetése
 
Imádkozzunk!
Meghajlunk előtted drága Úr Jézus és dicsérünk téged, mert te azért jöttél a világa, hogy nekünk békességet, életet és üdvösséget hozzál. Köszönjük, hogy kiöntötted a véredet értünk, és a te vérednek ma is van hatalma arra, hogy megtisztitson minket minden bűntől, hogy tisztábbak legyünk mint a hó.Köszönjük, hogy a te igazságodban járhatunk, és nem a saját igazságunkra kell támaszkodjunk. Köszönjük, hogy árat fizettél értünk és megváltottál minket a kereszten. Kérünk légy közöttünk és munkálkodj kűlönös képpen, hogy ez az igehirdetés is, a te dicsőségedet szolgálja. Ámen
 
 
Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegitsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el tieket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, újjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog. Esaiás 59, 1-3
 
Emlékszem, amikor kisgyermek voltam, kiváltképpen, amikor iskolába jártunk, mindig panaszkodtam a szivem mélyém. Azt mondtam, hogy az nem igazságos, hogy az apostolok, Péter és János és a többi tanitvány, abban a kiváltságban részesültek, hogy az Úrral éljenek, vele járjanak, egyáltalán abban az időben szülessenek meg, amikor az Úr Jézus a földön járt, és megtapasztalják, átéljék mindazokat a dolgokat, amit az Úrral átélhettek, de nekünk most nincs részünk ebben. Ez akkoriban egy gyermekes gondolat volt, mignem később ezek a szavak megnyitották a szememet, hogy rájöjjek, hogy Isten ma is ugyanaz. Ezért mondja: az én kezem nem rövidült meg. Az a kéz, amelyik Jézus Krisztus korában munkálkodott, amelyik az apostolok korában müködött: az a kéz nem lett rövidebb. Az Ő füle nem süketült meg, nem dugult be, hogy ne hallana. De, de itt van ez a de. És a továbbiakban megvilágitja az akadályokat: hol van a hiba? A ti bűneitek válaszfalként állnak köztem és köztetek. A bűn elválszt téged a te Istenedtől.
Emlékszem, amikor elkezdődött az ébredés közöttünk és az Úr olyan módon kezdett köztünk munkálkodni, ahogy addig soha nem is képzeltük, hogy Ő képes megérinteni az embereket, gyakran beszéltem a Pártfogóról. Az Úr Jézus mondta, hogy elküldi a Pátrfogót, Paraklétoszt. Ez a szó görögül azt jelenti: mellettünk áll. Eljön hogy mellénk álljon, hogy vállát a mi vállunknak vesse, és igy munkálkodjon. Leereszkedik a mi szintünkre. Ezt tette az Szentlélek Pünkösdkor. Lejött és mindenkinek a maga nyelvén beszélt, ugyhogy mindenki a maga nyelvén hallotta és értette, amit az Úr tanitványai beszéltek. Ez még önmagában nem jelenti azt, hogy mindenki meg is tért. Háromezren ugyan megtértek, de egyesek gúnyolódtak a tanitványokkal: azt mondták hogy túl sok bort ittak. Valóban kűlönösen viselkedtek az apostolok, de nem a részegség miatt, hanem mert a Szentlélek munkálkodott bennük. Ezért egyesek gúnyolták őket. Ez mindig igy lesz. Pál mondja: Az evangélium egyeseknek életet hoz, másoknak halált. Az Úr azonban úgy szólt, hogy az embereket sziven találta a beszéd. Csakhogy egyesek másképpen reagáltak erre. Másrészt, beszéhetjük ugyanazt a nyelvet, de mégsem vagyunk ugyanazon a hullámhosszon és nem értjük egymást.
Mikor elkezdett munkálkodni közöttünk a Szentlélek, beszélt a varázslókhoz és megértették a beszédet, szólt a boszorkányokhoz, és ezek is értették, amit az Úr mondott. Az Úr szólt a nagyokhoz és a kicsikhez, a tanúltakhoz és a tanulatlanokhoz. Ezt teszi az Úr, amikor kezd munkálkodni az Ő lelke által. Aztán egy nap egy kűlönös dolog történt.
Eljött hozánk egy volt teológiai hallgató. Ez a fiatal ember lelkész akart lenni. Elég távolról jött. Előzőleg egy hires teológiai fakultáson tanult. Elmondta, hogy nehéz gyermekkora volt, nagy szegénységben éltek, alig, hogy iskolába járhatott. De már gyermekkorától kezdve imádkozott, hogy végezhesse el az iskolát, hogy aztán teológiát tanulhasson. Az Úr pedig meghallgatta az imáját és megsegitette. Megsegitette az Úr az ő szüleit is és végül bekerült ebbe a teológiai intézetbe. Tanulmányi évei alatt azonban beleszeretett egy lányba, és megtette, amit nem kellett volna megtennie. Rövid időn belül a lány tudatta vele, hogy teherbe esett. Az egész világ összeomlott számára, és tanácstalan volt. Megkérte a lányt ugyan, hogy ne mondja el senkinek, de nem lehet a dolgokat mig a világ rejtegetni. Lukács 12-ben mondja az Úr Jézus, kűlönösen a tanitványanak: Óvakodjatok a farizeusok kovászától..., mert nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. (Lk 12, 1-2) Amit fülbe sugva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. (Lk 12, 3)
Hogy-hogynem a dolog kitudódott és egy nap az intézet rektora hivatta a fiatal embert és megkérdezte tőle: Igaz, hogy van egy barátnőd és ő gyermeket vár tőled? Ez a kérdés sokkolta őt: honnan tudhatja a rektor? Egy pillanatig hezitált: megmondja vagy tagadja az igazságot? Aztán beismerte: igaz. Rendben- mondta a rektor ? csomagolj össze és hagyd el az intézetet. Úgy érezte magát, mint akit fejbe ütöttek, azt sem tudta, hogy jön vagy megy. De nem volt mit csinálnia, összeszedte a csomagjait és elment. Minden összeomlott: a jövője, az élete, a tervei, vágyai, minden. Csak a sötét jövőt látta maga előtt. Mit volt mit tennie, munka után kellett nénie, hogy legyen miből élniük. Nem vehette el a lányt feleségül, mert nem volt pénze, hogy kifizesse a mennyasszonyi összeget. (Afrikában a vőlegény árat fizet a mennyasszonyért a lány apjának: 11 tehén árát, kb. 3ooo Eurót) A lány családja gyűlölte, hogy ilyen szégyen hozott rájuk.
Ettől kezdve ? noha talált munkát ? minden rosszúl sült el az életében. Rövid időn belül elvesztette a munkáját és nem talál másik munkahelyet. Szüksége volt pénzre, de nem volt honnan szert tegyen rá. Végső elkeseredésében elment és kért valakitől kölcsönt. Mikor eljött az idő, hogy visszaadja a pénzt, mivel még mindig nem volt pénze, elment máshoz, hogy kölcsön kérjen, hogy visszaadhassa az előző kölcsönt. A lány megszülte a gyermeket és ismét tehetbe esett. Igy sülyed egyre mélyebre és mélyebre. Hogy rövidre fogjam a történetet, végül már csak egy megoldást látott: az öngyilkosságot. Már csak ezt az egy kiútat látta a sok gondjából. Ettől kezdve állandóan csak az öngyilkosságra gondolt. Azon gondolkodott már, vajon melyik a legegyszerűbb módja az öngyilkosságnak. Egy nap, amint az üzletbe ment, hallotta, hogy keresztyének énekelnek. Úgy énekeltek, mint akiknek valami kincsük, valami többletük van mint általában az embereknek. Elindult az éneklés irányába és kiderült, hogy egy néhány keresztyén egy ósdi garázsba gyűlt össze, hogy énekeljenek, imádkozzanak és olvassák a bibliát. Egy egészen fiatal, nemrég megtért ember hirdette az igét. Ott a garázsban kezdte érezni, hogy talán van még remény az ő életére nézve. Az igehirdetés után odament a fiatal emberhez, és kérte, hogy adjon neki tanácsot. Elmesélte a történetét és várta, hogy választ kapjon a kérdéseire. Ez a fiatal azonban, még csak csecsemőnek számitott a hitben, ezért nem tudta, hogy mit mondjon neki. Végül azt tanácsolta neki, hogy jöjjön el hozzánk Mapumulóba.
Késő este volt, amikor megérkezett hozzánk, én már ágyban voltam. Kopogott az ajtón, bejött, bemutatkozott és elmondta a történetét. Úgy tünt nekem, hogy egy kedves fiatal emberrel van dolgom: igéretes jövő állt előtte, aztán valami közbejött és mindent tönkretett az életében. Amint mesélte a történetét, szinte megszakadt a szivem. Sirva beszélt és én is úgy éreztem, hogy elsirom magam. Amikor a történet végéhez ért, nem tudtam mit mondjak neki. Magamban imádkoztam: Uram mit mondjak ennek az embernek. A zulu nyelven úgy fogalmaz a biblia, hogy akinek füle van az hallja meg újra és újra, mit mond a Lélek. A zuluk nagyon gyakorlatias emberek. Egyszer megkérdezték tőlem: miért mondja a Szentirás, hogy füle, egyesszámban, és miért nem mondja fülei, többesszámban? Azt feleltem: a bilia világosan beszél hozzánk. Egyik fülünkkel kell figyeljük, amit az Úr mond, a másikkal pedig, amit a testvérünk mond. Amikor Ananiás elment Péterhez, Péter ugyan hallotta, amit neki mondott, de a másik fülébe azt mondta a Szentlélek, hogy Ananiás nem az igazságot mondja. Igy hallgattam én is ezt a fiatalt, kérdezve az Urat, hogy mit mondjak neki, de úgy tűnt, hogy az Úr hallgat, és nem mond semmit. Arra gondoltam, hogy ha lenne pénzem, adnék neki pénzt, hogy rendesen összeházasodjanak és ezzel megoldanám a problémáit, de abban az időben nekem sem volt pénzem. Ezt elmondtam neki, majd úgy éreztem, hogy a legjobb amit tehetek érte, hogy imádkozzak vele, hogy az Úr elé vigyük az ő nehézségeit. Letérdeltünk tehát és mindent kitártunk az Úr elé. Azt mondtuk: Urunk, te biztattál minket, hogy jöjjünk hozzád a terheinkkel, és te nem küldesz el minket, hanem gondot viselsz ránk és válaszolsz nekünk szükségeinkben.
Ezek után a vendégem azt mondta, hogy megkönnyebülve érzi magát. Megmutattam hol alszik és lefeküdtem. Reggel korán, viradat előtt ismét kopogást hallottam az ajtómon. Ugyanaz a fiatal ember volt. Behivtam, ő pedig bocsánatot kért, hogy ilyen korán zavar, de valamit el szeretne mondani.
Nem sokat aludt az éjszaka, de az Úr beszélt hozzá. Kifogsz nevetni ? mondta ? de akkor is elmondom. Az éjszaka furcsa dolgot álmodtam. Akkoriban én nem sokat adtam az álmokra. Ha valaki hozzám jött, azzal hogy álmodott valamit, megkérdeztem tőle mit evett előző este, talán túl sok banánt vagy sültkrumplit. De mond csak el nyugodtan mit álmodtál ? biztattam.
Azt álmodtam ? kezdte mesélni ? hogy egy ösvényen sétáltam, egy keskeny ösvényen. Ez az ösvény a hegyek között vezetett. Néha nehéz volt felkapaszkodi, majd ismét leereszkedni a meredek hegyoldalon. Az ösvény jobbra és ballra kanyargott, völgyeken vezetett keresztül, de úgy tűnt, mintha csak egyedül bolyonganék a világban. Ha voltak is emberek, azok nem értettek engemet. Igy bolyongtam egyedül, magányosan, szomorúan, kétségbe esve, de a szivem mélyén igy fóhászkodtam: Uram, te tudnál segiteni rajtam, de hogy talállak meg téged Uram? Hol vagy Uram? Isten távolinak, elérhetetlennek tűnt számára.
Ahogy igy mentem és fohászkodotam, az ösvény egyenesen egy magas téglafalnak vezetett neki. Ezen a falon sehol nem volt egy rés, egy ajtó. Felnéztem, de olyan magasnak tűnt a fal, hogy nem lehetett volna átmászni rajta. Jobbra nézetem majd ballra, de mindkét oldalon a végtelenségbe nyúlt a fal. Amint ott álltam éreztem hogy az Úr ott van a fal túlsó oldalán. Szerettem volna beszélni az Úrral, de az imáim mintha beleütköztek volna a falba. Valami hangot hallottam a túlsó oldalról de a fal miatt nem értettem, amit mondott. Akkor kétségbeesve kezdtem imádkozni, kiáltani az Úrhoz, de az imádságom úgy ütközött a falba, és úgy pattant vissza, mint egy gumilabda. Amint tehát tanácstalanul álltam ott, egyszercsak megkérdezte az Úr tőlem: Fiam tudod mi ez a fal? Nem Uram ? válaszoltam. Tulajdonképpen te épitetted ezt a falat. ? mondta ismét az Úr. Minden táglát te épitettél bele ebbe a falba. Ez lehetetlen ? válaszoltam. Én nem vagyok köműves, hogy épitettem volna falat? Nem hiszem, hogy én épitettem volna. Minden tégla ? szólt az Úr ? ami ebben a falban van, egy-egy bűn, amit valaha is elkövettél az életed folyamán. Valahányszor vétkeztél, egy téglát épitettél be ebbe a válaszfalba. Amint hallottam ezt, eszembe jutott az egyik bűn az életemből, és olyan bűnbánatot éreztem, hogy azt mondtam: Ó Uram, hogy is voltam képés ilyet tenni? Szivből sajnálom Uram. Amint ezt kimondtam, mintha valmi megütötte volna a falat, kiesett belőle egy tégla, leesett a földre és darabokra tört. Amint ott álltam és néztem a széttört téglát, egy másik bűn jutott az eszembe. Ismét felkiálltottam: Kérlek bocsáss meg Uram! És megint kiesett egy tégla a falból és darabokra tört. Ettől kezdve az egész életem, mint egy film úgy peregett le előttem. Mikor felébredtem, vetten egy füzetet és egy ceruzát és leirtam mindazt, amit az Úr megmutatott nekem az álmomban. Most pedig kérlek, mint Isten szolgáját, hallgasd meg, ami a szivemet nyomja és imádkozzál velem, hogy az Úr bocsássa meg egész eddigi életemet.
Mindaddig soha senki nem mondta, hogy ezt kell tenni, sehol nem olvastam róla, de az Úr világosan beszélt hozzám, és tudtam, hogy ez a megoldás.
Annyira meglepődtem, hogy azt montam neki: valóban az Úr beszélt hozzád. Akkor eszembe jutott a Példabeszédek 28, 13: Aki takargatja a vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.
Akkor elolvastam neki ezt az igét, az Ésaiás 59, 1-3-at: Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegitsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el tieket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, újjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog. Majd a 1 János 1, 8-9-re gondoltam: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg és nincs meg bennúnk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő; megbocsátja bűneinket és megtisztit bennünket minden gonoszságtól.  Igy jutott eszembe egyik vers a másik után: Jakabnál olvassuk: Ha valaki beteg közűletek... valljátok meg egymásnak a bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Jak 5, 14; 16 Lehet valaki beteg testileg, de lehet beteg lelkileg is. A lelki betegség pedig súlyosabb mint a testi betegség. Inkább legyen valaki beteg de boldog, mint egészséges de boldogtalan. Akkor gondoltam először erre, hogy meg kell valljuk a bűneinket egymásnak. Azt mondtam ? minden bizonnyal a Szentlélek szólt hozzád. Megvallotta a bűneit, letérdeltünk és imádkoztunk: Uram te megigérted, hogy megbocsátasz nekünk, kérlek bocsáss meg a te gyermekednek. Mikor felálltunk és kimentünk a szobából, az mondta a fiatal ember: úgy érzem, mintha tonnányi súly került volna le a vállamról. Mintha egy nagy teher esett volna le a hátamról és megkönnyebültem.
Másnap ismét meglátogatott és újjabb dolgokat vallott meg. Igy tett egész héten. Végül már bocsánatot kért, hogy nap, mint nap zaklat, de megnyugtattam, ezért vagyok itt, hogy segitségére legyek és hogy hozdozzuk egymás terhét. Igy teljesitjük az Úr akaratát. Nagytakaritást akarok végezni ? mondta ? ha már elkezdtem, mindent fel akarok forgatni, hogy kő kővön ne maradjon, amiről nem vertem le a port. Nem nyugszok meg mig minden téglát le nem rombolok ebből a falból, hogy semmi ne legyen, ami elválaszthat engem az Úrtól. Azt akarom, hogy az Úr karja elérjen, és hogy én is elérjem Őt, hogy meghalljam a hangját és Ő is meghallgasson engem, hogy én benne legyek, Ő pedig énbenem.
Amint elmúlt ez a hét, ez a fiatal egy egészen új személyé lett: még az arca is kisimúlt. Utánna mások jöttek, akik látták őt, hogy mennyire megváltozott az élete. Mind a mai napig az Úr csodálatosan használja ezt az embert és az élete áldássá lett sokak számára.
Látjátok hogy működik? Az Úr keze nem lett rövid, sem a füle nem lett süket, de a ti bűneitek elválasztanak titeket tőle.
Volt egy másik hasonló eset is: egy fekete, irástudatlan kislánynak az esete. Ezt a lányt az Úr csodálatosan használta, úgyhogy sokan megtértek általa. Isten bárkit tud használni, függelenűl a képzetségétől, foglalkozásától és állapotától. Nem fontos, hogy valaki lelkész legyen, ahhoz, hogy használni tudja az Úr. Lehet valaki üzletember, vagy egy farmer, vagy akár egy egyszerű iskolás, ha az Úrnak úgy tetszik, használni tudja őt. Isten mindig az emberek szivét nézi, nem a képzetségüket.
Egy idő után azonban minden leállt, mintha elveszitette volna  a lány az erejét, és nem volt többé használható eszköz az Úr kezében. Ez egyre jobban kezdte nyomasztani, annyira, hogy megkérdezte az Urat: Uram, mi a baj velem? Hol követtem el hibát? Kérlek Uram mutasd meg nekem, hol tévedtem!
Ezek után volt a lánynak egy álma. Álmában valaki azt mondta neki, hogy a problémájára a megoldás Ésaiás 59, 2-ben található. Ez a kérdésére a válasz. De ez a lány nem tudott sem irni, sem olvasni, és igy a Bibliát sem ismerte.
Egy nap, néhány munkatársammal meglátogattunk egy farmert. Kint űltünk az udvaron és lelki dolgokról, az Úr dolgairól beszélgettünk. Amint ott űltünk, az egyik munkatárs észrevette, hogy egy kislány áll tölünk távolabb, egy fának támaszkodva, és figyel minket. Úgy tünt neki, hogy a lány szeretne valamit tőlünk, de nagyon szégyelősnek tűnt. Odahivtuk tehát magunkhoz és megkérdeztük tőle: segithetünk valamiben? Odajött hozzánk és leült mellénk. Eleinte hallgatag, nagyon szégyelős volt, de aztán megkérdezte: Van olyan a bibliában, hogy Ésaiás? Van ? felete a munkatársunk ? az egyik prófétának a könyve. Akkor kicsit elmosolyodott. Van olyan, hogy Ésaiás 59? Igen ? feleltük. Van Ésaiás 59, 2 is? Van feleltük. Kérlek mondjátok meg nekem: mi van ott megirva?
Vettük a zulu bibliát és felolvastuk neki ezt a verset: A ti bűneitek választottak el titeket Istentől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.
Most már tudom mi velem a baj ? szólt a lány ? akár el is mondhatom nektek, miben vétkeztem. És azonnal el is mondta nekünk. Most már értem - mondta ? hogy miért nem tudott az Úr használni. Hogyan is tudott volna munkálkodni bennem lelke által, mikor ilyen tettem? Miután megvallotta a bűneit, meghajoltunk az Úr előtt és imádkoztunk érte. Megköszöntük az Úrnak, hogy ilyen csodálatosan megmutatta ennek a lánynak, hogy miben tévedett.
A lány elmondta, hogy ő nem magában, hanem másokban kereste a hibát, mindig másokat vádolt. Pszihológus szemmel nézve, láthatjuk, hogy ha valaki másokban hibát talál, ez biztos jele annak, hogy vele van baj. Másokat, magunkhoz mérten itélünk meg. Ha egy művész lát egy fát azt mondja: milyen gyönyörű képet lehetne festeni erről a fáról. Ha egy farmer látja a fát, rögtön kiszámitja, mennyi pénzt kapna ha eladná a fát, mennyi köbméter jönne ki belőle. Ha egy ács látja a fát, máris látja a szép gerendákat és deszkákat, amit vágni, faragni lehetne a fából.
Vigyázz tehát, mert ha valakinek azt mondod: ki nem állhatom egyik vagy másik embert, mert olyan beképzel, könnyen meglehet, hogy saját magad miatt, a te állapotod miatt látod olyannak őt. Mindig a saját szemüvegünkön keresztül látjuk a dolgokat és az embereket is. Ha a szemüvegünk zöld, zöldnek látunk mindent. Ha a szemüvegünk rózsaszin, rózsaszinben látjuk a világot. Igy működnek a dolgok. Ha találkozol keresztyénekkel, akik állandóan hibát találnak másokban, tudhatod, hogy valami nincs rendbe velük. Az őrült, magát tartja egészségesnek és mindenki mást bolondnak. Sajnos sok őrültség van a keresztyének között is. De ha valaki rendbeszedi az életét, úgy tűnik számára, mintha az egész világ megváltozott volna. Mindenkit előzékenynek, barátságosnak, boldognak lát, mert megváltozott a saját élete.
Ez a lány is másokban kereste a hibát, mignem megmutatta neki az Úr: a te bűneid vállasztottak el tőlem. Soha ne gondoljuk, hogy a mások bűnei választanak el minket az Úrtól, vagy mások bűnei folytják meg bennem a Lélek munkáját. Ha az ellenség jöne is és vizzel locsolná a Lélek tűzét, a viz akkor is olajjá válna és a tűz mégjobban lángolna bennünk. De én magam, és az én bűneim jelentik a legnagyobb veszély a bennem működő Szentlélek számára. Én magam, a saját bűneim folytják meg a Lélek munkáját bennem. Nem a feleségem és a gyermekeim gyengitenek meg lelkileg. Ha a felebarátom gonosz velem szemben, ez csak erőssé, edzetté kellene tegyen engemet. De ha vétkezek, elfolytom a Lélek tűzét magamban.
Miután elment tőlünk ez a kislány, ? később elmondta ? minden megváltozott. Ismét egyik embert a másik után vezette az Úrhoz. Újból használható eszköz lett az Úr kezében.
Az Úr keze nem rövid, és füle nem süket, de bűneink miatt elrejti orcáját előlünk. Lehet, hogy mi ébredésért imádkozunk de az Úr elfordul tőlünk. Lehet, hogy imádkozunk a gyermekeinkért, a gyülekezetünkért, a népünkért, de Isten nem figyel a mi imádságunkra. Nem hallgat meg az Úr, addig, mig meg nem térünk a bűneinkből. A bibliában nagyon sok gyönyörű igéret van, de minden igéretnek van egy feltétele. Az Úr hű: ha mi teljesitjük a mi részünket, akkor ő is teljesiti az igéretét. A mi Istenünk szövetségtartó Isten, de minden szövetségnek két oldala van. Kegyelmét adja az Úr, ha mi is teljesitjük a ránk eső részt. Az ajtó előtt állok és kopogtatok ? mondja az Úr Jézus. Kopogtak állandóan, de te kell kinyisd az ajtót, ő nem fogja kinyitni. Az Ő vére megtisztit minden bűntől, de neked kell hozzá jönnöd bűneiddel. Ha népem megalázza magát, imádkozik, keresi az orcámat és megtér, akkor hallgatom meg, bocsátok meg neki és gyógyitommeg őt. 2Krón 7, 14
Mi szeretnénk leegyszerűsiteni a dolgot. Imádkozunk: Uram gyógyitsd meg, mentsd meg a népünket. Az Úr erre azt feleli: hogyan mentselek meg ha nem tudjátok megalázni magatokat. Ha majd megtérnek, akkor meggyógyitom őket. Látjátok ezek a téglák a falban. Ha azt akarjuk, hogy az Úr meghallgassa a mi imáinkat és az Ő karja csodákat tegyen velünk, le kell romboljuk a válaszfalat.
Ki előtt lett nyilvánvaló az Úr hatalma? (Ésa 53, 1) Az előtt, aki nem nyugszik meg addig, amig az utólsó téglát el nem távolitja a válaszfalból, ami elválasztja őt az ő Istenétől. Boldog az az ember, aki nem fárad bele ebbe a munkába.
 
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk a te szent szavadat. A te szavad világosság számunkra az ösvényen, amin járnunk kell. A te szavad a legsötétebb éjszakát is nappallá változtatja, úgyhogy teljes fényvel ragyog a nap. Köszönjük Urunk a te szavadat, ami életet ad nekünk. Köszönjük, hogy meghaltál a kereszten, hogy ezáltal minden válaszfal leomoljon. Köszönjük, hogy általad közösségünk lehet Istennel, az Atyával és embertársainkkal. Segits, hogy a te világosságodban járjunk. Ámen   
 
5. Nem az Úr keze rövid   
 
Erlo Stegen igehirdetése
 
Imádkozzunk!
Meghajlunk előtted Szentháromság Isten: Atya, Fiú, Szentlélek. Te vagy egyedül képes arra, hogy életet lehelj a száraz csontokba, hogy azok ismét élővé váljanak. Egy nagy sereget tudsz te felállitani és elinditani. Kérünk Urunk, hogy légy közöttünk, hogy a te jelenléted kűlönösé tegye ezt az időt. Erősits és frissits fel minket. Erősitsd a roskadt térdeket és frissits fel minket, hogy a hátralévő életünkben, közelebb és közelebb kerüljünk hozzád. Tégy minket használható eszközökké a te kezedben, hogy a te dicsőségedet szolgáljuk. Ámen
 
Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegitsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el tieket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, újjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog.
Ésaiás 59, 1-3
 
Az angol forditás igy fogalmaz: ime, lássátok meg, az Úr keze nem lett rövid és a füle nem lett süketté, de ? itt van a de - de a ti bűneitek válaszfalként állnak köztem és köztetek, ezért nem hallgatlak meg titeket. Erről szeretnék beszélni: a bűn elválaszt minket Istentől. Néha megelégszünk az állapotunkkal és azt mondjuk rá: igy akarta az Úr. Lehet, hogy az Ő akarta, de az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy az Úr azért nem hallgat meg minket, mert bűn van az életünkben. Amikor az Úr munkálkodik, mindig számitásba veszi ezt a tényezőt. Bárhol volt ébredés a világon: indonéziában, welsben 19o4-ben, a hibridákon, mindehol találkozunk ezzel a jelenséggel. Amikor a lelki élet romokban hevert a hibridákon, két öreg asszony, akik több mint nyolcvan évesek voltak, elkezdtek imádkozni. Soha nem vagyunk túl öregek ahhoz, hogy imádkozzunk. Ezek az asszonyok hónapokig imádkoztak ébredésért, és mások is csatlakoztatk hozzájuk, de az Úr nem felelt az imádságukra. Mignem egy napon valaki azt mondta: testvérek, ha mi ébredésért imádkozunk és azt akarjuk, hogy az Úr figyeljen a mi kérésünkre, biztosak kell legyünk, hogy a mi szivünk tiszta és a kezünk tiszta.
Emlékezzetek a 24-ik zsoltár szavaira: ?Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szivű...? (Zsolt 24, 3-4) Ha imádkozunk, nagy dolgokat kérünk az Úrtól, de a szivünk nem tiszta és a kezünk nem ártatlan, az egész imádságunk csak egy lelki humbuk. Amikor a keresztyének előbb megtisztitották magukat és úgy imádkoztak, még a hely is megrendült, ahol voltak és az Úr lejött hozzájuk. Minden ébredési teületen hasonlóan történt. Szeretném ezt egy néhány példával megvilágitani.
Egyszer egy fekete kislány egy citromfa alatt űlt és tanult. Ez a lány álandóan imádkozott és nagyon vágyakozott a szivében az Úr iránt. Hirtelen egy táblát látott maga előtt, amire rá volt irva az összes bűne. Nem volt ceruzája ezért egy darab szenet ragadott és azzal bemásolta mindazt, ami a táblán volt a füzetébe. Ahol ez a kislány lakott, fent a hegyekben, nem volt lelkész: teljesen egyedül volt. Ezáltal, hogy leirta a bűneit és tudatosodott minden bűne, az Úr mélyreható munkát végezett ennek a gyermeknek az életében. Az Úr elárasztotta az Ő lelkével és csodálatosan használta őt. Voltak éjszkák, amikor nem is aludt, annyi felé kellett mennie, és másnap kellett menjen iskolába: az Úr hasznát vette neki.
Szeretnénk ha az Úr használna minket, ha elárasztana a Lélek ajándékaival. Bármerre megyek itt afrikában vagy akár európában, arra panaszkodnak az emberek, hogy nincs lelki erejük: érzik a lélek munkáját az életükben, de hiányzik belőlük az erő. Nem vagyok jó matematikus, nem tudom ezt a feladványt megoldani. Az Úr Jézus azt igérte: ?amikor eljön a Szentlélek erőt kaptok.? Nem tudom hogy lehet beszélni olyan lelkiségről, melyben nincs erő. Olyan ez, mintha olyan tűzről beszélnénk, ami nem melegit. Nem tudom ha ez egyáltalán lehetséges lenne. A Szentlélek nem más, mint Isten ereje. Ha kellőképpen fel vagyunk készülve rá, és eljön a Lélek, elárasz erővel és használ minket. Néha az az érzésem, hogy az erő fogalmával sem vagyunk tisztában. Azt gondoljuk, hogy ha Isten ereje munkálkodik bennünk, akkor automatikusan képesek leszünk betegeket gyógyitani. Kűlönös, hogy milyen egyoldaluan gondolkodnak egyes keresztyének: azt gondolják, hogy ha van lelki erejük, akkor egyben megkapták a gyógyitások lelki ajándékát is. Szó sincs erről. Amikor Péter és János felmentek a templomba imádkozni, és a koldus ott űlt a kapuban, Péter igy szolt hozzá: nézz ránk, tehát rá és Jánosra. Aztán igy folytatta: ?Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!? (Csel 3, 1-1o) Nem azt mondja: amink van, hanem: amim (nekem) van. Nem tudunk egyetlen csodáról vagy gyógyitásról sem, amit János tett volna. Péter azonban olyan gyógyitó erővel rendelkezett, hogyha csak az árnyéka rávetődött a betegekre, meggyógyultak. Jánosról azonban nem tudjuk, hogy valakit is meggyógyitott volna. Ez azonban nem jelenti, hogy neki nem volt lelki ereje. Jánosnak is volt lelki ereje. Milyen ereje? Olyan csodálatosan megtapasztalta a Lélek erejét az életében, hogy nem tudta felfogni, hogyan lehetséges az, hogy valaki Isten gyermekének nevezi magát és még mindig bűnben él. Annyira megy, hogy azt mondja: az a kűlömbség Isten gyermekei és az ördög gyermekei között, hogy aki vétkezik, az az ördög gyermeke. Aki Istentől született (űjjászületett) az nem követ el bűnt. Még jó hogy nem a mi korunkban él János, mert sok keresztyén megleckéztetné: nem mondhatsz ilyeneket. De János olyan mértékben tapasztalta meg Isten erejét az életében, hogy lehetetlennek tartotta, hogy valaki újjászülessén és tovább is bűnben éljen. Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van (1Jn 3, 8) Olvassátok csak el az 1 János 3-at és meg fogtok döbbeni miket találtok ott. Jánosnak olyan lelki ereje volt, hogy győzedelmeskedet a bűn felett. Még ennél több ereje is volt. Amikor az Úr elhivta őt, János a hálót tisztitotta. Péter halász ember volt. Érdekes, hogy ez megmaradt leki értelemben is. Péter fogta a halakat, alpitotta a gyülekezeteket, de utánna János tartotta rendbe őket. Ezért mondja: Szeretteim szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől van, és ismeri Istent. (1Jn 4, 7) Ahol szakadás volt, ott János kijavitotta a dolgokat. Pál sátorké