Jött hozzájuk egy személy, aki tetőtől talpig beteg volt. Megkapta az injekciót és egy néhány héten belül teljesen meggyógyúlt, annyira erős antibiótikumot kapott. Akkor jött egy másik személy, aki ugyanolyan beteg volt és kérte, hogy neki is adjanak egy injekciót, mert hallotta, hogy valaki már meggyógyult tőle. Kérte őket, könyörgött, ne küldjék el, segitsenek rajta, mert ő is meg akar gyógyúlni. De nem volt több injekciójuk. Akkor arra gondoltak, hogy ne ábránditsák ki, gyógyszer helyett, egyszerűen vizet fecskendeztek a testébe. Egy néhány héten belűl ez a súlyos beteg, teljesen meggyógyult. Ez az ember hitt a gyógyulásban és megtörtént, de a gyógyulásának semmi köze nem volt az Úr Jézushoz. Sok gyógyulás van, de nem minden gyógyulás van Istentől. Vannak varázslók, akik gyógyitanak. Ismerek egy kislányt, aki béna volt, és egy szionista asszony imádkozott érte, és megkeresztelte egy mély medencébe, amiben egy kigyó volt, azaz kűlönös hatalom volt benne, és ez a béna lány teljesen meggyógyult és a szüleimnél dolgozott a házban. Amikor azonban az Úr Jézusról akartam beszélni ennek a lánynak, úgy pörögött le róla minden, mint falra hányt borsó: halott volt lelkileg. Nem Isten ereje volt, ami őt meggyógyitotta, és a Szentléleknek sem volt semmi köze ehhez a gyógyuláshoz.
Tehát a hitet hangsúlyozták akkoriban, és én magam is hittem az én hitemben, és ezt is prédikáltam: ha hiszünk, bármi megtörténhet. Egy nap aztán hoztak egy vakot, és megkértek, hogy imádkozzak érte, hogy nyiljanak meg a szemei. Gondoltam magamban, most aztán próbára teszik a hitemet, de hittem, összeszedtem minden hitemet és imádkoztam érte. Mikor befejeztem az imádságot és felnéztem a vakra, semmi nem történt vele, még mindig vak volt. Akkor megráztam a fejemet és azt mondtam: nem tudom, hogy működik ez. Amikor azonban 1966-ban a Szentlélek leszállt közénk és Isten lelke kezdett munkálkodni közöttünk, az Úr tanitott nekem valamit. Ezt mondta az Úr: Erlo felejtsd el a te hitedet! Mit jelent a hit? Az Úr Jézus azt kérdezte a tanitványait: Hogyan hisztek, amikor egymástól vártok el dicséretet? A hit egy kűlönös dolog: nem működik együtt a büszkeséggel. A hit nem működik együtt az öndicsérettel. Mi akkor a hit? Az Úr azt mondta nekem: felejtsd el a te hitedet; nem azt mondtam neked, hogy higgyél a hitedben, hanem hogy higgyél bennem. A hit egy kűlönös dolog: minél többet foglalkozunk vele, annál kissebb lesz, mignem egyszer eltűnik. De minél inkább az Úrra nézünk, annál inkább nő a hitünk, anélkül, hogy mi azt észrevennénk. Mikor nagyszerű dolgok történtek közöttünk, valaki megkérdezte egyik társunkat: kűlönös hited volt-e, amikor azok történtek? Nos ? felelte a társunk ? el kell gondolkozzak ezen. Amikor imdkoztam nem is gondoltam a hitre. Akkor mire gondoltál? ? jött az újjabb kérdés. Semmire. Úgy jöttem az Úrhoz, mint egy kisgyerek az apjához és kértem, hogy tegye meg amit kérek. És ő megtette. Aki tudatos Isten jelenlétében az ő életében, az már nem tudatos a saját hitében. Higgyetek Bennem ? mondta az Úr. Nem a mi hitünkben kell higgyünk, hanem az Úr Jézusban. Akkor megmondta az Úr, hogy mi az ami igazán fontos: hogy semmi ne álljon közém és közé.
Elárulom nektek az életem titkát. A legfontosabb dolog az én életemben nem a prédikálás, nem az, hogy megnyerjek lelkeket az Úrnak, és nem is az, hogy imádkozok betegekért, hogy meggyógyuljanak. A legfontosabb az én életemben, hogy semmi ne álljon közém és az Úr Jézus közé. Ami leginkább foglalkoztat, ami mindenekelőtt fontos nekem, hogy a vele való kapcsolatom tökéletes legyen. Ha a vele való kapcsolatom jó, akkor Ő úgy tud munkálkodni az életemben, ahogy ő akar, tud vezetni, irányitani és meg tud dicsőülni az életemben. De ha valami közénk áll, a közösségünk megtörik.
Az én fülem nem süketült meg és kezem sem rövidült meg ? mondja az Úr, de valami közénk állt, ék van közöttünk: a bűn. Az Úr nem örögedett meg és nem is gyengült meg, hanem a bűn választ el minket tőle, válaszfalként húzódik közénk és ezt a válaszfalat le kell rombolni.
A bűn nemcsak, hogy elválaszt minket Istentől, de egyben jogot ad a sátánnak, hogy uralkodjon felettünk. Az örödögnek pedig nem lenne szabad, hogy hatalma legyen Isten gyermekei felett. Mi, Isten gyermekei, teljesen szabadok kell legyünk az ördögtől, de ő mégis, néha rést talál és beférkőzik az életünkben. Az egyetlen dolog, ami által bejöhet az ördög az életünkben, az a bűn. Még konkrétabban, a meg nem vallott bűnök által. Ha van is bűnöd, menj el azonnal és valld meg a bűneidet. Valld meg és kérd, hogy az Úr bocsássa meg a bűneidet, mert mihelyt helyet adsz a bűnnek az életedben, beteszi az ördög a lábát az életedbe.
Egy példával irom ezt körül. Egy nap egy indiai jött hozzánk a misszióra: csont és bőr volt ez az ember, úgyhogy alig tudott járni. Nem volt egy magas ember, de korábban mintegy nyolcvan kilós volt. A rendőrségnél dolgozott Pietermaritzburgban, aztán áthelyezték Banoniba. Az édesanyja nem örült annak, hogy a fia a rendőrségen dolgozik, mert veszélyesnek tartotta ezt a munkahelyet, most pedig, hogy áthelyezték egy távolabbi helyre, méginkább ellenezte fia munkahelyét. Kérte, csináljon valamit, hogy helyezzék vissza a szülővárosába, de a fiú nem tudott semmit tenni. Akkor, az anya iránti szeretetből, inkább lemondott a munkahelyéről és visszatért Pietermaritzburgba. Itt egy szálodánál kapott munkát. Az élelmiszer raktárnál volt felelős és egy idő után, azzal kezték gyanúsitani, hogy tolvaj, mert hiányt fedeztek fel. De ő esküdözött, hogy nem lopott semmit, ezért adtak neki egy másik esélyt, de egy idő után még több hiány volt. Akkor el akarták bocsátani, de ő tovább állitotta, hogy nem ő volt a tolvaj. Kapott még egy esélyt, de most az volt a feladata, hogy figyelje, hogy ki lop és fogja el a tolvajt. Egy néhány napon belül, valóban tetten érte a tolvajt. Egy nagydarab zulu ember volt a tolvaj, de ez az alacsony indiai olyan haragos volt rá, hogy megverte és jelentette a főnöknek, hogy elkapta a tettest. Ez a zulu egy varázsló volt. Azonnal elbocsátották a szálodától. A következő este, a fiatal feleségével ültek a szobába és zajt hallottak a háztetőn. Arra gondoltak, hogy a szomszéd gyermekei másztak fel a tetőre. Kiment a férfi a házból, de nem jött vissza. Akkor a felesége megijedt, kiment a hátsó bejáraton és elment a szüleihez, hogy segitséget hivjon. Mikor jöttek a rokonok a férfit eszméletlenül találták a ház előtt. Valami láthatatlan erő csapott le rá: nem a szomszéd gyermekek voltak a háztetőn. Attól a naptól kezdve nem volt képes arra, hogy egyék. Bármit evett, megbetegedett tőle. Tizennyolc hónapig csak folyadékon élt. Esténként, amikor lefeküdt, úgy érezte, hogy valaki ránehezedik a mellkasára és pofozni kezdi, hogy látszott hogy mozog a feje, jobbról balra, de nem látszott semmi más, és addig ütötte, mig elvesitette az eszméletét. Szó szerint kinozta ez a láthatatlan erő. Orvostól orvoshoz járt, korháztól korhához ment, de senki nem tudott segiteni rajta. Mivel hindú volt, elment a hindú papokhoz, áldozatokat mutatak be a bálványoknak, de semmi nem segitett rajta. Végül telőlől talpig megvizsgálták, röntgen felvételeket készitettek, hires orvosok kutatták az esetét, de semmit sem találtak: nem tudtak segiteni rajta.
Ennek a hindú fiatalemberne volt egy unokatestvére, aki járt nálunk a misszión. Az Úr megérintette az életét, és ő megtért és meggyógyult, aztán hazament és bizonyságot tett a családjának az Úr munkájáról. Mindeddig ez a beteg hallani sem akart a keresztyénségről. Amikor a hires szakorvos is lemondott róla, megtört a szive és elhatározta, hogy keresztyén lesz. Az mondta az orvosnak: ismerek valakit, aki fog segiteni nekem. Az orvos csodálkozva kérdezte: ki lehet az? Ha én nem tudok segiteni rajtad, ki fog akkor segiteni? Az Úr Jézus ? felelte. Akkor a fehér orvos azt mondta neki: biztos most viccelsz velem. Milyen szomorú, hogy fehérek, akik kerestyénnek valják magukat, mikor azt hallják egy pogánytól, hogy az Úr Jézus meg tud gyógyitani viccnek vélik a dolgot. Akkor megkérdezte tőle a hindú: nem szoktál templomba járni? Nem ? válaszolta az orvos ? én nem hiszek az ilyen dolgokban. Akkor ne csodálkozz, hogy nem tudsz segiteni rajtam ? mondta. Ezek után beszélt az unokatestvérével, felvették a kapcsolattot egy munkatársunkkal és elhozták a misszióra. Itt megkérdeztü tőle: kész vagy, hogy keresztyén életet élj? Kész vagyok ? felelte. Elmondtuk neki, hogy mi nem imádkozunk érte, mig meg nem vallja a bűneit. Erre is kész volt, úgyhogy miután lelkigondozták, imádkoztak érte. Miután imádkoztak, azt mondta, úgy érzi, mintha étvágya lenne. Tudtam az édesanyámtól, hogy a betegeknek jó a tyúkhúsleves, utánna meg adhatunk valami keményebb ételt is. Gyorsan elmentem és szoltam a feleségemnek, hogy vágjon le egy csirkét és készitsen neki levest, de mire visszajöttem, már megevett két tányér poridzsot és nem volt tőle beteg. Attól kezdve éjjel nappal csak evett volna. Megengedtük neki, hogy bármikor bemenjen a konyhára és egyék, amennyit csak akar. Néha két kézzel evett. Egyik oldalon poridzsot evett tejjel, másik oldalon pedig húst evett valami egyébbel. Néhány héten belül megduplázódott a súlya, de érdekes módon nem szabadult meg az éjszakai támadásoktól. Nem hagyhattuk magára éjszakánként, úgyhogy felváltva aludtunk mellette. A támadások a következő képpen történtek: Három kopogás hallatszott a tetőn vagy az ajtón, vagy mindha valaki egy szeggel karcolta volna az ablakot háromszor, aztán jött a támadás és egy láthatatlan kéz ütötte az embert. Ezért vele voltunk mindig és amikor jöttek a támadások, elkezdtünk imádkozni és az ima hatására megszünt a támadás. Egy éjszaka a munkatársakra bizam, de jöttek, felébresztettek, mentem imádkoztam és megszünt a támadás. Nem tudtam mi lehet az oka, hogy nem szabadul meg ez az ember. Ekkor megkérdeztem tőle: nincs valami, amit még nem vallottál meg, amit még rejtegetsz és nem akarsz világosságra hozni? Van még valami, ami által az ördög fogságába tarthat? Ha a bűneinket világosságra hozzuk, ha Isten világosságában járunk, mint ahogy ő világosság, akkor közösségünk van vele és közösségünk van egymással. Az őrdög a sötétségben szeret munkálkodni: ha a sötétséget az életünkben, Isten világosságába állitjuk, az ördögnek el kell menekülnie.
Ekkor az ember kiment az irodámból és egy ideig nem is jött vissza. Amikor visszajött olyan fehér volt mint egy papirlap, és nem tudott szóhoz jutni. Látszott rajta, hogy valami szőrnyű dolog történt vele. Miután egy kicsit összeszedte magát, elmondta, hogy mi történt: Amint a folyósón haladt egyszer csak megjelent neki egy szellem, ugyanannak a varázslónak az arca, akivel meggyűlt a baja. Azt mondta neki: te azt gondoltad, hogy elmenekülhetsz előlünk, de mi idáig üldöztünk téged és továbbra is vadászunk rád. Amikor meglátta ezt a szellemet, mintha megbénult volna, mozogni sem tudott. Akkor látta, hogy a közelében van egy kis asztal és van rajta egy biblia, felkapta a bibliát és a szellem elmenekült.
Mikor mindezt elmondta, gondoltam szarván ragadom a bikát. Megkérdeztem: mondd van még valami az életedben, amit nem vallottál meg? Nézd, nekünk egyéb dolgunk is van, minthogy a vécére is kisértgessünk. Ekkor könnyek árasztották el a szemét és töredelmesen elmondta, hogy amióta itt van igyekezett mindent bevallani és mindentől megtisztulni. Nem emlékszik semmire, amit visszatartott volna. De akkor úgy éreztem, hogy meg kell kérdezzem tőle: nem cigarettázol te még mindig? Nem akartam megsérteni, megbántani. Bölcsen kell eljárjunk az ilyen esetekkel. A Szentlélek a bölcsesség lelke is.    
Amikor ezt a kérdést meghallotta azonnal felugrott: mi a baj a cigarettázással? Ez nem bűn. Én ismerek keresztyéneket, megkeresztelt hivőket, akik cigarettáznak, és ettől még jó keresztyén életet élnek.
Mikor egy kicsitt lecsillapodott ezt mondtam neki: felejtsük el a többieket. Nem azok a keresztyének betegek, hanem te vagy beteg. Nem őket kinozza igy a gonosz, hanem tégedet. Lehet nekik nem rossz a cigaretta, nem tudjuk, de a te esetedben éppen ez az, amivel még mindig hatalmában tart az ördög. Ha ez a helyzet ? válaszolta ? akkor ebben a pillanatban felhagyok a cigarettával, benyúlt a zsebébe és kivett egy egész csomag cigarettát. Megkért imádkozzunk, hogy az Úr bocsásson meg neki, és ebből is tisztitsa meg őt. Imádkoztunk tehát érte: Uram, te azért jöttél, hogy minket szabaddá tégy. Szabaditsd meg ezt a testvérünket: bocsáss meg neki, és tisztitsd meg őt.
Ettől a naptól fogva, soha többé nem volt része semmi féle zaklattatásban, és támadásban.
Akkoriban esténként elmentem a betegekhez és imádkoztam értük. Egy este vele is imádkoztam, aztán mentem és lefeküdtem. Amikor reggel ismét megtálogattam megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt mondta: rettenetesen. Mi történt - kérdeztem ? visszajött ismét az ördög?  Még talán annál is rosszabb ? felelte. Erre még én is elszörnyedtem, kértem mondja el mi történt. Elmondta, hogy amikor a tegnap este elmentem tőle, azonnal elaludt. De nem tudja, hogy álmodott vagy mi volt, mert nagyon is reálisnak tűnt neki az egész. Egy jóképű fiatalember, egy szép őltönybe felőltözve, bejött a szobába, leűlt az ágyára, kivett egy csomag ciggarettát és megkinálta cigarettával. Azt mondtam neki: köszönöm, én nem cigarettázok. Akkor kérlelni kezdte: mi rossz van a cigarettában, csak eggyet, csak egy cigarettát. Akkor megismételtem: köszönöm, én abbahagytam a cigarettázást. Nos, ha abba is hagytad ? mondta ? csak egyet, egyet még elszivhatsz. Mi baj van a cigarettával? De ismét elútasitottam. Akkor a vendég kivett egy cigarettát és rágyújtott, és csak úgy fújta a füstöt. Nem néz jól ki? ? kérdezte.
Akkor azt mondtam: azért nem cigarettázok mert hivő ember vagyok. Te azért cigarettázol mert nem hiszel. Akkor a fiatal ember ráugrott és kezdte ütlegelni. Végül úgy érezte, hogy elvesziti az eszméletét. Amikor már v&ea