Amikor már végkép nem birta a kinzást, felkiálltott: Uram Jézus, te megváltottál a véreddel, mostmár senkinek nincs joga rajtad kivűl fölöttem. Amikor az Úr Jézus nevét emlitette, az idegen felugrott és az ajtóhoz szaladt. Amikor kiosont az ajtón utánna nézett és látszott hátulról a farka. Akkor jött rá, hogy ki volt az a jóképű fiatalember. Megkérdezte tőlem: mondja lelkész Úr, miért rejtegette a farkát, amikor bejött hozzám? 
Másnap reggel a munkatársak azt mondták, hogy biztos valaki őrült jött be hozzánk a misszióra, mert a tegnap este, valaki le-fel szaladgált, és dörömbölt az ajtókon, utánna pedig felmászott a tetőre és ott szaladgált. Mintegy orditó oroszlán járt szerte.
Látjátok, a bűn által, rést kap az ördög, hogy bejöjjön az életünkbe. Ezért monja a biblia: ne engedjetek teret a bűnnek. Nem akarok nektek prédikálni, csak elmondom miken mentek át egyes emberek. Ezért tartjuk olyan fontosnak, hogy az emberek megtisztitsák teljesen magukat, hogy az ördögnek ne legyen semmi maradása az életükben. Timoteusnál olvassuk: Egy nagy házban pedig nemcsak arany ? és ezüstedények vannak, hanem fa ? és cserépedények is: amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztitja magát ezektől, megbecsűlt, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. 2 Tim 2, 2o-21
Valaki azt mondhatja: én csak egy közönséges edény vagyok. Kérjed az Urat tisztitson meg és arany edénnyé tehet téged.
Egy nap egy vak jött a misszióra. Föltétlenül velem akart beszélni. Nagyon foglalt voltam, örültem volna ha valaki más foglalkozik vele, de ő csak velem akart beszélni. Bementünk tehát az irodámban és megkérdeztem: miben lehetek a segitségére. Nagyon messziról jött ez a vak. Azt válaszolta: azért jöttem, hogy megnyitsd a szemeimet. Nem mondhatot volna nekem ennél nagyobb viccet, úgyhogy jót nevettem. Én nem tudok ilyet tenni ? feleltem neki. Méirt nem? ? kérdezte. Mert nem igy működik ez ? feleltem. Csak az Úr Jézus tudja megnyitni a vakok szemeit. De én hallottam három emberről, a mi vidékünkről ? mondta ? akik vakok voltak, de most látnak. És ezek az emberek azt állitják, hogy te imádkoztál értük. Az lehet ? feleltem ? de nem igy működik az egész.
Akkor hogy működik? ? kérdezte. Tudod te, hogy az embernek nem csak testi szeme van, hanem van lelki szeme is? ? kérdeztem tőle. Ezt nem értette. Akkor megkérdeztem: láttad te a lelki szemeiddel Isten? Láttad te már azt, hogy Isten egy szent Isten? Nem ? válaszolta. Láttad te magadat, mint egy bűnöst? Nem ? válaszolta. Én nem vagyok egy rossz ember. Láttad te már az Úr Jézus, amint meghal a te bűneidért? Nem- felelte. Az Urat nem most ölték meg, az már több ezer évvel ezelőtt történt, és a zsidók ölték meg.
Nem láttad, hogy az Úr érted halt meg, a te bűneidért, érted folyt a drága vére?
Hirtelen megváltozott és azt mondta, most már kezdi érteni mit akarok mondani. Tudod, mikor még kisgyermek voltam... és kezdte mesélni, kitálalni a bűneit. És amint vallotta meg a bűneit, egyszer csak felugrott a székéről és azt mondta: kezdek látni. Megnyiltak a szemei. Volt egy dugulás. Bűn volt közte és Isten között. Amikor ez a bűn világosságra került, Isten keze megérintette. Imádsága eljutott az Úrhoz és az Úr megyógyitotta a vakságából. Nem tettük rá a kezünket, nem volt semmi imaáldozat, ő maga készitette el az útat.
 Isten ma is ugyanaz, nem változott meg, de a bűn elválaszt minket tőle.
Amikor még kisfiú voltam, egyszer a szüleim elútaztak egy néhány napra, és engem otthon hagytak a farmon a munkásokkal. Egyszer csak bejött hozzám a kertész fiú és kétségbeesve mondta, hogy nem folyik a viz és a zöldségek a kertben majdnem kiszáradtak. Miért nem szóltál hamarabb? ?kérdeztem tőle. Már a tegnap beindithattam volna a pumpát, hogy feltöltse a tartályt és onnan locsolhattad volna a kertet. Kimentem tehát a viztartályhoz, de amikor odaértem, láttam, hogya tartály tele van vizzel. Kinyitottam a csapot, de a csapból nem jött viz. Akkor a szájammal megszivtam a csapot és ahogy szivtam, egyszer csak megláttam egy békalábat. Csak az a baj, hogy mi német származásuak vagyunk, nem franciák, és nem szeretjük a békát. Megfogtam tehát kézzel a békát és kihúztam a vezetékből. Csak úgy ömlött utánna a viz, megöntöztük a kertet és megmenekültek a növények. Soha nem felejtem el ezt.
Jézus Krisztus mondja: Aki hisz énbennem, ahogy az Irás mondta, annak belsejéből élő viz folyamai ömlenek. Jn 7, 38 Ha nem árad belőled az élő viz, vizsgáld meg az életedet: lehet hogy egy nagy béka van a vezetékben. Bűn van az életedben, ami elválszt téged az Úrtól. Tudjátok mit jelképez a béka? - a konokságot: mindig az árral szemben szeret úszni.
Azt mondja az Úr: Az én karom nem lett rövid és fülem nem lett süket, de a te bűnöd ? nem a szomszéd bűne ? elválaszt téged Istentől.
 
Imádkozzunk:
 
Köszönjünk Urunk a te beszédedet. A te szavad fáklya számunkra a sötét úton. Köszönjük, hogy ugyanaz vagy, aki voltál kétezer évvel ezelőtt. Köszönjük, hogy ugyanaz vagy, aki voltál a teremtéskor, amikor szóltál, és lelked lebegett a vizek fölött. És a te szavad által, mindent megújitottál, elválasztva a vizeket a vizektől: a sós és az édes vizeket. Köszönjük, hogy rámutattál arra, hogy te ugyanaz vagy, és ha a dolgok az életünkben nem jól működnek, akkor valahol baj van. Lehet nem is kell messze menjünk, hogy megtaláljuk a hibát. Ámen